Kedves Vendégem!

A karma oldása c. beszélgetésünk (húsvét előtt kerül fel a youtube-ra) végén említem meg Isten akaratának követését. Ehhez kapcsolódik az alábbi tanítás, amely részletesen kifejti, hogy hogyan is lehet ezt megvalósítani. Mivel a tanítás egy komoly szellemi hagyományból származik, ezért univerzális, azaz ki-ki hitének, felfogásának megfelelően értelmezheti – ugyanazt fogja érteni alatta.

Szeretettel:

„Most azt kérdezitek tőlem, honnan tudhatom én, hogy az Isten mit akar? Az isteni akarat megismerésének összes forrásait felsorolom előttetek.
Isten akaratának megismerésére legfőbb forrásul ott van a Szentírás*. A szent iratokban nemcsak Isten gondviselésének a módja ismerhető meg, de azok a módszerek is, ahogyan az ember Istenhez közeledhet, ahogyan a maga üdvösségét munkálhatja, ahogyan az ember békességben és boldogságban élhet Istennel szövetségben.
A ’modern’ ember előtt a szent iratoknak már nincs nagy tekintélyük, de a szellemek előtt, ebben a világban, ahol már nincs test és nincs ’modern’ ember, világító szövétnekek ezek, amelyek az egész Földet, a Föld összes szféráját és ezt az egész naprendszert bevilágítják.
Csakhogy a Szentírást nem úgy kell tanulmányozni, ahogyan azt az emberek némelyike teszi, hogy kritizáló előítélettel fog hozzá és tévedéseket vél benne fölfedezni, hanem imádkozó lélekkel kell olvasni.
Aki ennek az egyetlen forrásnak üdítő vizét szellemben és lélekben felszívja magába, aki ennek minden titkos redőjébe behatolni igyekszik, de nem azért, hogy azt kritizálja, hanem hogy kivegye belőle a maga táplálékát, amely abban rejtve van, állítom, hogy az az ember mindent megtett a szellemének megmentése érdekében. Mert annak az élete át fog alakulni, annak az érzés- és gondolatvilága, tevékenysége és magatartása fejlettségi fokozatához mérten egyezni fog Isten akaratával.
A második forrás a lelkiismeret szava, miből az Isten akaratát meg lehet érteni. Ez a forrás azonban már nem olyan tiszta, mint az első forrás; ennek a forrásnak a vize már zavarosabb. …
A lelkiismeret szava Isten szava ugyan, de csak akkor, ha ez a lelkiismeret az első forrásból, az Isten igéjéből vett táplálékon erősödött meg.
A harmadik forrás az ember józan ítélőképessége. Ez még kevésbé tiszta forrás, mint a második, mert csak a bölcs ember ítélőképessége nyújthat megközelítően biztos irányítást az Isten akaratának felismerését illetőleg.
Bölcs ember alatt nem okos embert kell érteni, és nem eszes, tanult embert, hanem az Istennek átadott lelkű embert, aki bölcs az isteni dolgokban, habár balga is az emberi dolgokban. Mert az ilyen embert sugalmazni tudják Isten küldöttei, és az ő maga lelkében is világos és az Isten terveihez szoktatott gondolatok és érzések ébrednek.
Végül a negyedik forrást, amelyből Isten akarata megismerhető, az élet körülményeiben, történéseiben és változataiban jelölöm meg. Itt még nagyobb óvatosságra van szükség, mert az élet eseményei úgy torlódnak és úgy sorakoznak fel az ember körül, hogy azok a belülről és kívülről ható erők eredőiképpen jelentkeznek. Ezek az eredők mint végső eredmények állnak elénk problémákul, feladatokul, elvégzendő kötelességekül. …
Minden egyes ilyen jelenségben van egy kevés az Isten figyelmeztető akaratából, a jóban úgy, mint a rosszban. Isten sokszor szól az emberhez az élet mozzanataiban. De ezek az üzenetei be vannak csomagolva. Némelyek finom selyempapírba, hogy örömet szerezzenek, mások azonban durva, érdes és szögletes göngyölegbe, amely felsebzi a kezet. És mégis ki kell ezeket a csomagokat bontani, és ki kell belőlük keresni azt az isteni üzenetet, amellyel az Isten minket vagy figyelmeztetni akar, vagy óvni akar valamitől, vagy biztatni akar valamilyen irányban, vagy csak egyszerűen az Ő szeretetének és végtelen jóságának egy-egy bizonyságát küldi számunkra.
Ezeket a küldeményeket a felületes ember nem vizsgálja meg. A felületes ember, ha jó az, ami hozzá közeledik, két kézzel igyekszik azt megragadni, nehogy valaki más vegye azt el előle. Ha pedig kellemetlen hatást tesz rá az, ami közeledik, akkor kézzel-lábbal eltaszítja magától, mert mindig csak azt szereti, ami az ő testi énjének kellemes.
A négy forrás közül a legelső forrás az uralkodó, és fontosságra nézve óriási túlsúlyban van a többi hárommal szemben. Mert a legutolsó forrást is csak az tudja bölcsen kihasználni, aki az első forrásból táplálkozott, aki értelmét, szeretetét, békességét és reménységét abból az első forrásból növelte nagyra. Enélkül felületes ember marad, aki elmegy a boldogság mellett, mert csak árnyképeket hajszol.”


*Minden szellemi hagyomány (kereszténység, jóga, buddhizmus, stb.) alapja egy nagyon magasrendű, isteni kinyilatkoztatás. Ezt tekintjük az adott megszabadulási út szent könyvének. Minden megszabadulási út tanítása előírja a tanítványnak e szent könyv napi rendszerességű olvasását, s az ezen való elmélkedést.


Forrás: Az utolsó óra munkásaihoz I. – Szellemi tanítások Pál beszélő médium által - Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1933

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: