Kedves Vendégem!
A nyári meleg talán eltereli a figyelmet a befelé figyelésről, de a világban zajló események arra késztetik a szellemi úton haladó embert, hogy most ne "lazítson", mert rendkívül fontos spirituális kérdések feszülnek a hétköznapok gondjai mögött.
Erről szól az alábbi üzenet.
Szabó Judit
„Ismét nehéz időket éltek. Ez az idő azonban nem azért nehéz, amiért gondoljátok. Nem a ti földi életetek
úgymond „bekorlátozása” jelent problémát, hiszen az a szellemi embert nem zavarja. A nehézség lelki szinten
van. Az elmúlt év félelmei, rettegései, bizonytalanságai már megterhelik az átlagember lelkét, hiszen az
nincs hozzászokva ilyen megpróbáltatáshoz. Az átlagember nem tűri hosszú távon a lelki terheket, és
megpróbál könnyíteni magán – úgy, ahogy tud. Az emberek többsége azonban nem tudja, hogyan kell a tartós
félelmet, bizonytalanságot lelki úton levezetni. Ez pedig hosszabb távon több betegséghez vezethet, mint
amitől ennyire félnek.
Mi hát a megoldás? Hogyan szabadulhat meg az ember a tartós félelem hosszú távú egészségügyi hatásaitól?
A kulcs: a hit. Nem feltétlenül beszélek itt istenhitről – bár ez a legfontosabb. Ha az ember hiszi, hogy ki tud lépni az állandó félelmekből, akkor megnyílik előtte az út. Ha hiszi, hogy nemcsak az a valóság létezik, amelybe most bezárta magát, akkor az a világ kinyílik előtte, csak el kell indulnia feléje.
Az ember a hitével, a képzelőerejével más valóságot teremthet magának. Ez a valóság azonban nem „virtuális”, ahogyan ma sokan gondolják, hanem egy létező világ, amelybe az ember saját lelkén keresztül léphet be. Ez a világ más eszmékből, gondolatokból, érzésekből áll, mint az eddig ismert, s nem szabad elfelejteni, hogy a gondolatok, érzések hozzák létre azt, amit a földi ember „valóság”-nak hív.
Ha tehát valaki elszakad attól a gondolattömegtől, amit eddig „valós”-nak tartott, és amibe bezárta magát, akkor beléphet a saját maga alkotta „új” valóságba.
A félelmektől úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha az ember föléjük emelkedik. Ha bizonyos távolságból nézi az egész helyzetet, a félelmeit, az emberiség félelmeit, akkor az eltávolodás csökkenti a félelmet, és más aspektusokat is felvillant, amit addig az illető nem vett észre.
Ilyenkor figyeljük meg magunkat kívülről, és tegyük fel a kérdést: Pontosan mitől/kitől félek? – Ha meg tudjuk fogalmazni a választ, akkor kérdezzük tovább magunkat: Mit veszítek, ha ez bekövetkezik? Mennyire fontos nekem az, amit elveszíthetek?
Az erre adott válaszok sok embernél most az élet és a halál körül fognak forogni.
Igen, az emberiség elérkezett arra a pontra, ahol MINDENKINEK mélyen el kell gondolkodnia az élethez és a halálhoz való viszonyán. Ez pedig fel kell, hogy vesse a kérdést: Van-e élet a halál után?
A kérdésre adott IGEN megnyitja a túlvilág és a szellemi lét kapuját. Az emberiség most pontosan itt áll: eljutott a legmagasabbra fokra, ahová az anyagban élő ember eljuthat, ahonnan az anyagban már nincs tovább.
Az emberiségre nehezedő tartós félelem spirituális célja: felébreszteni az utolsó pillanatban, akit még lehet. Felébreszteni arra, hogy ő egy testben élő szellem, nem pedig puszta test, ami a halállal megsemmisül.
Sokak számára hosszan tart ez a félelem, mert nem akarnak válaszolni a kérdésre: mi lesz, ha meghalok? Bár a földi élet minden esetben halállal végződik, az emberek többsége mégsem gondol erre, amíg baj nélkül éli az életét.
Ennek a helyzetnek a legkomolyabb spirituális figyelmeztetése: Vedd észre, hogy az élet itt a Földön véges, a test halandó! S válaszolj arra a kérdésre: Mi van ezen túl? A semmi vagy a minden (az öröklét)? Mert ez dönti el a további sorsodat, s azt, hogy minek tartod magadat: pornak és hamunak, amit az idő elenyészt, vagy sárruhába öltözött örök fénynek, aki minden fejlődési szakasz végén leveti porruháját s visszatér a fénybe? Az Idő Ura mindenkiből kikényszeríti a választ, s ennek megfelelően rendezi további sorsát.
A hétköznapok zűrzavara mögött, mint egy nagy kérdőjel, mindenki számára ott feszül ez a kérdés, amire mindenki egyértelmű választ fog adni. Az is, akiben ez nem tudatosan fogalmazódik meg, mert ő a cselekedeteivel, reakcióival, félelmeivel fogja tudatni válaszát.
Az Idő Ura mindenkit megkérdez, s tud várni. Ő egyben a Sors Ura és a Szétválasztás Ura is. Szétválasztja az anyagot a szellemtől, a sötétséget a világosságtól, s mindenkinek azt „utalja ki”, amit ő a lelkével választott.
Legyetek hát éberek, amikor választ adtok erre a kérdésre, ami szellemi életet vagy halált jelent!
Isten békéje legyen a ti lelketekkel! Isten világossága árassza el a tudatotokat, hogy Ő világítsa meg a választ halhatatlan szellemetekben!”
Mi hát a megoldás? Hogyan szabadulhat meg az ember a tartós félelem hosszú távú egészségügyi hatásaitól?
A kulcs: a hit. Nem feltétlenül beszélek itt istenhitről – bár ez a legfontosabb. Ha az ember hiszi, hogy ki tud lépni az állandó félelmekből, akkor megnyílik előtte az út. Ha hiszi, hogy nemcsak az a valóság létezik, amelybe most bezárta magát, akkor az a világ kinyílik előtte, csak el kell indulnia feléje.
Az ember a hitével, a képzelőerejével más valóságot teremthet magának. Ez a valóság azonban nem „virtuális”, ahogyan ma sokan gondolják, hanem egy létező világ, amelybe az ember saját lelkén keresztül léphet be. Ez a világ más eszmékből, gondolatokból, érzésekből áll, mint az eddig ismert, s nem szabad elfelejteni, hogy a gondolatok, érzések hozzák létre azt, amit a földi ember „valóság”-nak hív.
Ha tehát valaki elszakad attól a gondolattömegtől, amit eddig „valós”-nak tartott, és amibe bezárta magát, akkor beléphet a saját maga alkotta „új” valóságba.
A félelmektől úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha az ember föléjük emelkedik. Ha bizonyos távolságból nézi az egész helyzetet, a félelmeit, az emberiség félelmeit, akkor az eltávolodás csökkenti a félelmet, és más aspektusokat is felvillant, amit addig az illető nem vett észre.
Ilyenkor figyeljük meg magunkat kívülről, és tegyük fel a kérdést: Pontosan mitől/kitől félek? – Ha meg tudjuk fogalmazni a választ, akkor kérdezzük tovább magunkat: Mit veszítek, ha ez bekövetkezik? Mennyire fontos nekem az, amit elveszíthetek?
Az erre adott válaszok sok embernél most az élet és a halál körül fognak forogni.
Igen, az emberiség elérkezett arra a pontra, ahol MINDENKINEK mélyen el kell gondolkodnia az élethez és a halálhoz való viszonyán. Ez pedig fel kell, hogy vesse a kérdést: Van-e élet a halál után?
A kérdésre adott IGEN megnyitja a túlvilág és a szellemi lét kapuját. Az emberiség most pontosan itt áll: eljutott a legmagasabbra fokra, ahová az anyagban élő ember eljuthat, ahonnan az anyagban már nincs tovább.
Az emberiségre nehezedő tartós félelem spirituális célja: felébreszteni az utolsó pillanatban, akit még lehet. Felébreszteni arra, hogy ő egy testben élő szellem, nem pedig puszta test, ami a halállal megsemmisül.
Sokak számára hosszan tart ez a félelem, mert nem akarnak válaszolni a kérdésre: mi lesz, ha meghalok? Bár a földi élet minden esetben halállal végződik, az emberek többsége mégsem gondol erre, amíg baj nélkül éli az életét.
Ennek a helyzetnek a legkomolyabb spirituális figyelmeztetése: Vedd észre, hogy az élet itt a Földön véges, a test halandó! S válaszolj arra a kérdésre: Mi van ezen túl? A semmi vagy a minden (az öröklét)? Mert ez dönti el a további sorsodat, s azt, hogy minek tartod magadat: pornak és hamunak, amit az idő elenyészt, vagy sárruhába öltözött örök fénynek, aki minden fejlődési szakasz végén leveti porruháját s visszatér a fénybe? Az Idő Ura mindenkiből kikényszeríti a választ, s ennek megfelelően rendezi további sorsát.
A hétköznapok zűrzavara mögött, mint egy nagy kérdőjel, mindenki számára ott feszül ez a kérdés, amire mindenki egyértelmű választ fog adni. Az is, akiben ez nem tudatosan fogalmazódik meg, mert ő a cselekedeteivel, reakcióival, félelmeivel fogja tudatni válaszát.
Az Idő Ura mindenkit megkérdez, s tud várni. Ő egyben a Sors Ura és a Szétválasztás Ura is. Szétválasztja az anyagot a szellemtől, a sötétséget a világosságtól, s mindenkinek azt „utalja ki”, amit ő a lelkével választott.
Legyetek hát éberek, amikor választ adtok erre a kérdésre, ami szellemi életet vagy halált jelent!
Isten békéje legyen a ti lelketekkel! Isten világossága árassza el a tudatotokat, hogy Ő világítsa meg a választ halhatatlan szellemetekben!”