Kedves Vendégem!

Már több mint 25 éve érzékelhetjük az anyagelvűség uralomra jutását az emberi lélekben és világban. Annak, hogy a materializmus eluralkodott a Földön, jelentős szellemi oka van. Erről szól az alábbi tanítás.

Szeretettel:

„… az egész földi élet célja és törekvése nem más, mint a szabadulás utáni vágy a terhektől, a sűrűsödéstől, azoktól az akadályoktól, amelyek az embert a földhöz kötik, helyhez kötik, amelyek korlátozzák és cselekvési szabadságában gátolják. …
Tehát ezt a sűrűséget feldolgozni az ember feladata; és az ember végzi is azt, mert nem tehet egyebet, ha élni és boldogulni akar, mint hogy dolgoznia, munkálkodnia kell.
A munka három csoportra oszlik. Az első az úgyszólván tisztán szellemi munka, amit ti alkotó munkának neveztek; az utána következő a végrehajtó munka, a lélek munkája, az azután következő pedig az anyagi, a fizikai munka.
Az alkotó munkások azokat a munkákat végzik el, amelyeket a félig szellemi és félig anyagi összeköttetéssel elvégezhetnek: belehatolnak a szellemükkel az ismeretlenbe, és abban kutatnak, keresnek azok után a lehetőségek után, amelyek a földi életbe kivetítve megvilágítják az utakat, módokat, amelyeket követve a földi ember eljuthat odáig, hogy célt érhessen. Ezek a szellemi munkások a földi, emberi élet vezetői, az írók, művészek, bölcselők, feltalálók és mindazok, akik valami újat produkálnak az emberi életben.
Mindezt azután átveszik a végrehajtó közegek, akik már félig az anyagi életben, félig a lelki síkon mozognak, és akik feldolgozzák ezeket az eszméket és megvalósításukat lehetővé teszik. Ilyenek pl. a tisztviselők, akik az emberek ügyeit intézik, igazságot szolgáltatnak, az emberek jólétéről, biztonságáról, erkölcsi fejlesztéséről gondoskodnak. Ezek közé lehet számítani még mindazokat, akik az emberi társadalom ügyeiben munkálkodnak.
A harmadik rétegbe azokat lehet számítani, akik a fizikai élet fenntartásához, a testi jóléthez szükséges dolgokat állítják elő, mind a földművelők, iparosok, munkások, stb.., mindazok, akik az emberek testi javait, kényelmét szolgáló eszközöket gyártják.
Mind a három csoport törvényes munkálkodást végez, mert mindnyájan felfelé emelő munkálkodást folytatnak. Ez a három munkakör a fejlődés szolgálatában áll. És akik ebben hűen munkálkodnak, és lelkiismeretesen elvégzik a rájuk kiszabott munkát, élvezhetik is annak eredményét, amely a munkást bizonyos örömmel, boldogsággal árasztja el.
Azonban az emberiség együttesében mindig vannak olyan egyének, mégpedig mindegyik kasztból, akik nem hűek, nem becsületesek; a rájuk bízott munkát felületesen végzik el, de azért erőszakkal és hamissággal mindazoknak a jóknak eredményeit magukhoz akarják vonni, amelyek mint gazdagság, mint jólét, mint eredmény vannak meg a Földön. Ezek a fejlődés szintjéről mindenkor lemaradnak, mert az a korszellem, amely felettük elhalad, nem visz magával az ő lelkük jó eredményeiből semmit; így tehát nem, hogy nem emelkedhetnek, hanem lejjebb süllyednek, mint ahol voltak. Az igazság világában ezek nem tudnak semmit felmutatni, és így sokszor igen-igen messze elmaradnak attól az eszmekörtől, amelyben éltek, amely mint korszellem őket felszívta, és munkába állította. Elmaradnak sok száz évvel úgy, hogy a testöltési lehetőséghez nem is közeledhetnek.
Most a kegyelmi időnek lezáruló részéhez közeledtek. Ez az utolsó idők korszelleme túlnyomórészt azokat hozza a felszínre, akik hosszú évszázadokkal ezelőtt helytelenül éltek, visszaéltek az isteni kegyelemmel, visszaéltek a testöltés szabadságával. Akik annak dacára, hogy ismerték a jót, a jó és rossz közt különbséget tudtak tenni, mégis a rosszat választották maguknak.
Ennélfogva a hit világossága elhalványodott a lelkükben, s inkább hajoltak a sötétség, mint a világosság felé. Azért történt, hogy ezeknek a szellemeknek életbehívásával az anyagelvűség, a materializmus hódított tért, amely mint egy sötét árnyék fogta be a földi élet világosságát. Ezek a szellemek a tudományosság nyomaival jöttek e világra, amely nyomok itt a kegyelem világosságával összekapcsolódva mint képességek elevenedtek fel bennük, a lelki homály azonban újra elterjeszkedett a lelkükben, s azt vetítették ki a világba.
Azért az utolsó időknek ezt a részét a materializmus korszakának nevezhetitek, ama szellemek korszakának, akik veszendőbe mennek.
Jaj azoknak a lelkeknek, akik ebben az utolsó időben, a megpróbáltatás idejében a sötétség felé hajolva a fénylő világosságot, a hitnek kicsiny gyertyácskáját el hagyják aludni a lelkükben, és elkápráztatja őket ebben a látszatvilágban ezeknek a lelkeknek a sikere és eredménye, és a maguk hitével meghátrálnak és meghajolnak a sötétség előtt!
Akik szellemi munkára vannak hívatva, akiknek vezetniük kell az emberiséget, de beletévednek a materializmus sötét felhőjébe, és nem tudnak tájékozódni, mert elveszítették a lelkük tájékozódó képességét, és így vezetik szellemi munkáikkal a világot bele a kétségbeesésbe, a sötétségbe, a reménytelenségbe, a türelmetlenségbe, a hitetlenségbe: súlyos és nehéz árat fizetnek az örökkévalóságban ezért az ő szabadságukért, ténykedési lehetőségükért a mulandó életben.
A hitetlenség, a materializmus kora az, amelyben most éltek, és én erre akartam a figyelmeteket felhívni. Mert a materializmus sötétségében, amikor a legsötétebb lesz az éj, amikor a legmélyebben száll alá a nap, amikor a lelkekből a hit világossága és a szeretet melege mindjobban kialszik, akkor jön el az ígéret szerint az Isten Fia és viszi Magával azokat a lelkeket, akik mindennek ellenére nem hagyták a lelkükben kialudni a hit világosságát, a szeretet melegét.
Akik dacára a materializmus igazságának, mernek hinni, mernek remélni, és nem szégyellik az Isten igazságát hirdetni, nem szégyellnek imádkozni, nem szégyellnek a szeretetre hivatkozni, nem szégyellnek reménykedni abban, hogy Isten meghallgatja az imádságukat, és diadalra viszi az ő hitüket és a belőle kialakult igazságokat.
Ezek az emberek nem szégyellik a cselekedeteket. Mert az Isten előtt nem mindig az az igaz és jó cselekedet, amelyet az emberek igaznak és jónak ítélnek, ami forma szerint igaznak látszik. Hanem az a cselekedet igaz az Isten előtt, amely a szívben elrejtett hit világosságából táplálkozik.
Ezeket az igaz cselekedeteket nem szükséges nektek az emberek közzé kimenve nagyban gyakorolnotok. A ti otthonotokban, a ti munkátokban percről-percre cselekedhetitek ezeket, s ezzel minden időben bizonyságot tehettek a ti hitetekről és a hit által az Atyáról, Aki titeket az örökéletre előhívott. …
Ha a rátok bízottakat a legjobb lelkiismeretetek és tudásotok szerint végzitek el, és lelkiismeretesen azt adjátok magatokból a ti munkátokba, ami a legjobb, a legigazabb, akkor helyesen töltöttétek be földi hivatásotokat."


Evangéliumi spiritizmu III. - A Névtelen Szellem kinyilatkoztatásai Eszter médium útján - Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1936

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: