Kedves Vendégem!
Elérkezett az advent, a karácsony előtti várakozás időszaka. Mivel a legnagyobb ünnepünk is jelentősen profanizálódott, érdemes végigtekintenünk azt, hogy lelkileg-szellemileg miről is szólnak ezek a hetek.
Az első adventi koszorút Johann H. Wichern evangélikus lelkész készítette, de ezt a szokást a katolikus egyház hamar átvette, s így a koszorút díszítő gyertyák színe és jelentése is a katolikus hitvilághoz igazodik.
Karácsonykor azért állítunk fenyőfát, mert örökzöld, s ezzel az örök életet – Isten országát –jelképezi, amit az ember el szeretne érni. Ezért készül az adventi koszorú is fenyőágakból, és azért kör alakú, mert a kör is a végtelenség és az örökkévalóság (egyik) szimbóluma.
A koszorún álló gyertyák közül három lila, egy pedig rózsaszín. Az advent ugyanis nemcsak a várakozás, hanem a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a katolikus liturgiában lila színnel jelölnek. Ezért az adventi időszak és az adventi gyertyák színe általában lila, kivéve egyet. A gyertyagyújtás sorrendjében a harmadik gyertya rózsaszínű, mivel a bűnbánatba már egy kis öröm is keveredik, ahogy egyre közeledik a karácsony.
Az első héten meggyújtott lila gyertya a hitet jelképezi. A bűnbeesés után Isten megígérte Ádámnak és Évának, hogy elküldi a Megváltót. Ez a gyertya azt a hitet jelenti, amivel a bűnbeesés óta az ember várja a megváltást, és a visszatérést Istenhez.
A második a remény gyertyája, amely a zsidó népet jelképezi, akik évezredeken keresztül várták a Messiást.
A harmadik, a rózsaszín gyertya Szűz Máriáé, és azé az örömé, hogy a Megváltó a Földre született.
A negyedik, lila gyertya Keresztelő Szent Jánosé, aki utat készített Jézusnak az emberek szívében, ez a szeretet gyertyája.
A protestáns családokban, főleg Nyugat-Európában, nem lila és rózsaszín, hanem piros és fehér gyertyát szoktak gyújtani. A gyertyák száma is más lehet, mivel sok helyütt (például az anglikán családokban és Németország egyes részein) a négy piros gyertya mellé, a koszorú közepére állítanak egy nagyobb fehér gyertyát. Ez a Krisztus-gyertya, amit csak karácsony este gyújtanak meg.
A protestáns családokban is van jelentésük a gyertyáknak, s meggyújtásukkor egy-egy odaillő igét is felolvas a családfő. Az első gyertya a Fény megjelenését szimbolizálja. A második az Úté, amely egyszerre jelöli azt az utat, amit Jézus vállalt értünk, hogy a Földre szállt, és azt a lelki utat is, amit nekünk kell megtennünk, hogy követhessük Őt. A harmadik gyertya az örömé, a negyedik pedig vagy Jézus személyét, vagy pedig azt a békét szimbolizálja, amit Isten az emberekkel kötött Jézus megszületésekor.
Azoknak, akik lélekben és szellemben szeretnének a karácsonyra készülni, összeállítottam egy szellemi adventi kalendáriumot. Itt a „kinyíló ablakokban” a materialista világ csokoládéja helyett szellemi táplálék rejlik. A várakozás minden napjára jut egy olyan tanítás, amin egész nap elmélkedhetünk, akár teendőink végzése közben is.
Azt javaslom, hogy minden nap reggel olvassuk el az az napra szóló bölcsességet, s hagyjuk, hogy gondolatokat indítson meg bennünk. Napközben, amikor úgy érezzük, hogy a földi feladatok elsodortak a szellemiségtől, jusson eszünkbe ismét az idézet, s kezdjünk el rajta újból elmélkedni. Este, elalvás előtt – az aggodalmak helyett – ismét erre a tanításra gondoljunk. Ha sikerül ez naponta megtennünk, akkor elmondhatjuk, hogy lelkileg-szellemileg felkészülten várjuk a karácsonyt, a Megváltó születésnapját.
Lelkiekben gazdag, békés, örömteli adventet kívánok minden kedves Olvasómnak!
Szabó Judit
1. nap
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
2. nap
Vannak közöttetek, akik azt mondják: „Az öröm hatalmasabb, mint a bánat”, és mások azt: „Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb”. De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható. Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.
Kahlil Gibran: A próféta
3. nap
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyat cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.
Tamási Áron
4. nap
36. Halld most az örömök három fajtáját is ...
37. Amelyik eleinte keserű, mint a méreg, de később édes lesz, mint a nektár, azt az örömet tisztának nevezik, mert az ÉN-nek áldott ismeretéből fakad.
38. Amelyik az érzékeknek tárgyaikkal való egyesüléséből származik, amelyik eleinte olyan, mint a nektár, később mint a méreg, azt az örömet a szenvedély szerint valónak mondjuk.
39. Az az öröm, amely kezdetben is és azután is megtéveszti az ént, amely alvásból, közönyből és gondatlanságból születik, a sötétség szerint való.
Bhagavad Gíta: XVIII. párbeszéd 36-39.(Baktay Ervin ford.)
5. nap
… a jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása.
Cicero
6. nap
A túláradó öröm hétköznapi értelemben ártatlan dolog: az öröm felerősödését fejezi ki. Ugyanakkor határt is jelöl: a józanság végére figyelmeztet
Siddharta Mukherjee
7. nap
Csupán egy igaz öröm van a Földön: másoknak élni.
Tolsztoj
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
Wass Albert
2. nap
Vannak közöttetek, akik azt mondják: „Az öröm hatalmasabb, mint a bánat”, és mások azt: „Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb”. De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható. Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.
Kahlil Gibran: A próféta
3. nap
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyat cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.
Tamási Áron
4. nap
36. Halld most az örömök három fajtáját is ...
37. Amelyik eleinte keserű, mint a méreg, de később édes lesz, mint a nektár, azt az örömet tisztának nevezik, mert az ÉN-nek áldott ismeretéből fakad.
38. Amelyik az érzékeknek tárgyaikkal való egyesüléséből származik, amelyik eleinte olyan, mint a nektár, később mint a méreg, azt az örömet a szenvedély szerint valónak mondjuk.
39. Az az öröm, amely kezdetben is és azután is megtéveszti az ént, amely alvásból, közönyből és gondatlanságból születik, a sötétség szerint való.
Bhagavad Gíta: XVIII. párbeszéd 36-39.(Baktay Ervin ford.)
5. nap
… a jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása.
Cicero
6. nap
A túláradó öröm hétköznapi értelemben ártatlan dolog: az öröm felerősödését fejezi ki. Ugyanakkor határt is jelöl: a józanság végére figyelmeztet
Siddharta Mukherjee
7. nap
Csupán egy igaz öröm van a Földön: másoknak élni.
Tolsztoj
1. nap
A reménység az a lelki éhség, amely szeretne kielégülni, szeretne betöltődni azzal a valamivel, amit leginkább nélkülöz a földi életben, amire leginkább vágyik, amit leginkább szeretne elérni.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
2. nap
A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Albert Camus
3. nap
Mert a remény olyan valami, ami messze ellát és messzi célokat mutat az embernek. A fejlődés során azonban a remény mindig a legközelebbi állomást mutatja. Az ember lelke azután, amikor ezt az állomást elérte, megpihen, új erőkkel, új világosságokkal telik meg, és ezzel ismét a legközelebbi állomásig halad előre.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
4. nap
Az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.
Mikszáth Kálmán
5. nap
A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak!
Rómaiaknak, 12,12
6. nap
Mert ha itt múlandó is az a jó, amelyet cselekedtetek, ha ez szertefoszlik is, ha mindenben csalódtatok is, ha mindent elvesztetek is, ami jó és igaz értéket jelent számotokra: az a vágy, az az akarat, az a hit, az a remény, amellyel az örök értékekhez kapcsolódtatok, megteremti az örökkévalóban azokat a formákat, s meghozza részetekre azokat az értékeket, amelyeket el nem vehet sem az élet, sem a halál, sem semmiféle hatalom tőletek, mert az a tiétek.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
7. nap
Dsida Jenő: Remény
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik -
Az ember remél mindhalálig.
Remény az út, a cél, a pálya.
A gyermek hűen él vele,
Remény az ifjú délibábja,
Remény az aggnak élete:
Ha fáradt teste sírba űzi,
Reménységét a sírra tűzi.
S ez nem valami lázas eszme
Bomlott agyvelők éjjelén;
A lélek harsog messze, messze:
Nagyobbért, szebbért élek én! -
S amit a lélek hangja hirdet,
Az nem csalhat meg soha minket!
A reménység az a lelki éhség, amely szeretne kielégülni, szeretne betöltődni azzal a valamivel, amit leginkább nélkülöz a földi életben, amire leginkább vágyik, amit leginkább szeretne elérni.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
2. nap
A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Albert Camus
3. nap
Mert a remény olyan valami, ami messze ellát és messzi célokat mutat az embernek. A fejlődés során azonban a remény mindig a legközelebbi állomást mutatja. Az ember lelke azután, amikor ezt az állomást elérte, megpihen, új erőkkel, új világosságokkal telik meg, és ezzel ismét a legközelebbi állomásig halad előre.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
4. nap
Az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.
Mikszáth Kálmán
5. nap
A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak!
Rómaiaknak, 12,12
6. nap
Mert ha itt múlandó is az a jó, amelyet cselekedtetek, ha ez szertefoszlik is, ha mindenben csalódtatok is, ha mindent elvesztetek is, ami jó és igaz értéket jelent számotokra: az a vágy, az az akarat, az a hit, az a remény, amellyel az örök értékekhez kapcsolódtatok, megteremti az örökkévalóban azokat a formákat, s meghozza részetekre azokat az értékeket, amelyeket el nem vehet sem az élet, sem a halál, sem semmiféle hatalom tőletek, mert az a tiétek.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
7. nap
Dsida Jenő: Remény
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik -
Az ember remél mindhalálig.
Remény az út, a cél, a pálya.
A gyermek hűen él vele,
Remény az ifjú délibábja,
Remény az aggnak élete:
Ha fáradt teste sírba űzi,
Reménységét a sírra tűzi.
S ez nem valami lázas eszme
Bomlott agyvelők éjjelén;
A lélek harsog messze, messze:
Nagyobbért, szebbért élek én! -
S amit a lélek hangja hirdet,
Az nem csalhat meg soha minket!
1. nap
A csend gyümölcse az ima.
Az ima gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a béke.
Kalkuttai Teréz Anya
2. nap
„A hitet érezni kell. Hogy a hit az erők ereje, ezt ezren bizonyították. A valódi és szilárd hit többet ér a tudománynál, mert minden tudás a hitből ered. Mi hiszünk – Istené a tudás. Egyedül ő mindentudó. A valódi hit Istenhez emel bennünket. Szellemi dolgokat hinni kell; miért tagadnád, mert nincs tehetséged azokat megérteni? Ha csak azt akarod hinni, amit megértesz, vajmi csekélyet fogsz hinni, mert ahol a pozitív tudás kezdődik, ott megszűnik a hit. Pedig vannak dolgok, melyeket e földön soha sem fogsz tudni; vajon ne hidd-e azért őket? Minő botor és igazságtalan lennél! Hiszel a szeretetben, a hűségben, oly tulajdonságokban, melyeket ténylegesen látni nem lehet, melyek csak bizonyítékaikban ékesen szólók. Higgy tehát Istenben, a halhatatlanságban, a szellemben, mert ezernyi ezer bizonyíték tanúskodik róluk. Légy szilárd hitedben, a hitetlenséget hagyd másoknak.”
Vay Ödönné: Elmélkedések és intelmek
3. nap
A földi hit és földi tudás csak első bizonytalan, remegő kézzel festett vonása annak a nagy útnak, amely az ébredező emberi szellem előtt áll, és amelynek a jóra való visszafejlődés* a neve. Ezen az úton nem mehet előre senki segítség, azaz kegyelem nélkül; de ebben hinni kell.
Névtelen Szellem
*Visszafejlődésen azt érti, hogy azt az állapotot kell elérni, amiben a bukás előtt volt az ember, tehát „visszatérés” értelemben használja ezt a szót.
4. nap
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Szent Ágoston
5. nap
A hit az, ami az ember lelkének minden körülmények közt tájékozódást nyújt az örökkévalóságban is. A hit mögött mindig feltétlen és abszolút igazságot sejt és érez a lélek.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
6. nap
A szellem értékére, fokozatára, egyéni haladottságára hitéből lehet következtetni.
Névtelen Szellem
7. nap
„A lélek benső érzései, tiszta és szent vágyai megtalálják azt a hazát, melyet semmiféle tudománnyal, vagy törvénnyel meg nem közelíthet az ember, csak azzal a hittel, melyet egyedül Isten adhat az ember lelkébe. Ez az igaz hit, mely először a sejtés titokzatos rezgésével ébreszti fel az emberben a vágyat a jobb, az igazabb, a tisztább élet után. Ez vonja mind beljebb és beljebb az ismeretek világába, hol mindent, ami szép és ami jó, igyekszik megszerezni a maga számára. Ez adja tudtul az igazságra törekvő léleknek érzésben, mit tartson meg, és mit dobáljon el a csillogó szépségek közül, melyeket mint ismereteket kereső, kutatása útján felszedett. Ez az érzés az, amely egy pillanat alatt áthatja a lelket egy-egy igazság olvasása vagy átélése közben, és vagy mélyen bevési, és rögtön asszimilálja azt a saját természetével, vagy közömbösen hagyja elhangzani anélkül, hogy megragadná.
Akik csak az eszükkel akarnak az Isten országába belépni, azok előtt bezárulnak az ajtók.”
Névtelen Szellem
A csend gyümölcse az ima.
Az ima gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a béke.
Kalkuttai Teréz Anya
2. nap
„A hitet érezni kell. Hogy a hit az erők ereje, ezt ezren bizonyították. A valódi és szilárd hit többet ér a tudománynál, mert minden tudás a hitből ered. Mi hiszünk – Istené a tudás. Egyedül ő mindentudó. A valódi hit Istenhez emel bennünket. Szellemi dolgokat hinni kell; miért tagadnád, mert nincs tehetséged azokat megérteni? Ha csak azt akarod hinni, amit megértesz, vajmi csekélyet fogsz hinni, mert ahol a pozitív tudás kezdődik, ott megszűnik a hit. Pedig vannak dolgok, melyeket e földön soha sem fogsz tudni; vajon ne hidd-e azért őket? Minő botor és igazságtalan lennél! Hiszel a szeretetben, a hűségben, oly tulajdonságokban, melyeket ténylegesen látni nem lehet, melyek csak bizonyítékaikban ékesen szólók. Higgy tehát Istenben, a halhatatlanságban, a szellemben, mert ezernyi ezer bizonyíték tanúskodik róluk. Légy szilárd hitedben, a hitetlenséget hagyd másoknak.”
Vay Ödönné: Elmélkedések és intelmek
3. nap
A földi hit és földi tudás csak első bizonytalan, remegő kézzel festett vonása annak a nagy útnak, amely az ébredező emberi szellem előtt áll, és amelynek a jóra való visszafejlődés* a neve. Ezen az úton nem mehet előre senki segítség, azaz kegyelem nélkül; de ebben hinni kell.
Névtelen Szellem
*Visszafejlődésen azt érti, hogy azt az állapotot kell elérni, amiben a bukás előtt volt az ember, tehát „visszatérés” értelemben használja ezt a szót.
4. nap
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Szent Ágoston
5. nap
A hit az, ami az ember lelkének minden körülmények közt tájékozódást nyújt az örökkévalóságban is. A hit mögött mindig feltétlen és abszolút igazságot sejt és érez a lélek.
Névtelen Szellem: Hit, remény, szeretet
6. nap
A szellem értékére, fokozatára, egyéni haladottságára hitéből lehet következtetni.
Névtelen Szellem
7. nap
„A lélek benső érzései, tiszta és szent vágyai megtalálják azt a hazát, melyet semmiféle tudománnyal, vagy törvénnyel meg nem közelíthet az ember, csak azzal a hittel, melyet egyedül Isten adhat az ember lelkébe. Ez az igaz hit, mely először a sejtés titokzatos rezgésével ébreszti fel az emberben a vágyat a jobb, az igazabb, a tisztább élet után. Ez vonja mind beljebb és beljebb az ismeretek világába, hol mindent, ami szép és ami jó, igyekszik megszerezni a maga számára. Ez adja tudtul az igazságra törekvő léleknek érzésben, mit tartson meg, és mit dobáljon el a csillogó szépségek közül, melyeket mint ismereteket kereső, kutatása útján felszedett. Ez az érzés az, amely egy pillanat alatt áthatja a lelket egy-egy igazság olvasása vagy átélése közben, és vagy mélyen bevési, és rögtön asszimilálja azt a saját természetével, vagy közömbösen hagyja elhangzani anélkül, hogy megragadná.
Akik csak az eszükkel akarnak az Isten országába belépni, azok előtt bezárulnak az ajtók.”
Névtelen Szellem