Kedves Vendégem!

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy a szellemi tanításokat hogyan tudjuk a hétköznapok forgatagában megélni, és hogyan tudunk ebben a zaklatott világban naponta fejlődni. A következő tanítás erre ad választ.

„Hálaadással töltsétek el minden napotokat, mert minden egyes nap, amit a jó Isten a fizikai életben ad, óriási alkalmakat hoz magával; és bárha nem látszik is nagy cselekvő alkalomnak egy-egy hétköznap, amely a napi élet gondjaival és cselekedeteivel múlik el, mégis érlelő ideje ez a léleknek. Olyan ez, mint a tavaszi esős nap, amikor beborul az ég és az ember nem láthatja a nap sugarait, az eső csak hull, hull egyhangúan. Azonban ez alatt az idő alatt átdolgozódik a talaj, és amikorra kisüt a napsugár, új életfakasztó alkalom, új erő áll rendelkezésére.
Ugyanilyenek az egyhangú hétköznapok is a lélek számára a fizikai életben: pihenni, tanulni, dolgozni, megismerést gyűjteni, igazság-részeket felszedni, a körülöttetek lévő rosszat, feloldani az ismerettel, a világossággal. A szeretettel új magvakat hinteni el a világba, amely magvak, ha ma nem is, de idővel kikelnek, és áldást hintenek szét az elkövetkezendő életre, s erőt és táplálékot arra az időre, amikor már nem lesz szükség rá, hogy ide visszajöjjetek.
Mert nektek kevés az erőtök, kevés a táplálékotok az igazság világában, ezért valami munka után kell néznetek, mert hiszen a lélek elhasználja, feléli azt a jót, amit a földi világból magával visz. Ez az elhasználódás egészen addig tart, ameddig a lélek a tökéletes szellemi irányt nem követi. Mindaddig tehát bő akalom a fizikai életben való időzés, hogy benne az Isten kegyelmét magatokhoz vonzzátok és gyümölcsöztessétek.
Messze kiható a fizikai életben a szellem munkája; minél nagyobb igazságra tett szert, minél magasabbra emelkedett az ismeret által, annál messzebb rezeg az ő lelkének a megmozdulása, mert gondolatai és érzései által a magasabb síkokon mozog s ezek a magasabb síkokon mozgó gondolatok és érzések lehatnak az összesség gondolataira és érzéseire. És ha semmi egyebet nem tennétek, mint csak gondolkoznátok, és nagy jóakarattal érzéseket táplálnátok, és az emberiség szolgálatában csak így akarnátok részt venni, mert úgy érzitek, hogy magatokat megtagadva képesek lennétek adni valamit a világnak: már maga ez a jóakarat, maga ez az indíttatás is az eshetőségek világában, a láthatatlanban olyan utakat váj ki a számotokra, hogy gondolataitokkal és érzéseitekkel hatni vagytok képesek. És ha fizikailag talán gyengék vagytok, vagy alkalom híján nincs módotokban, hogy a ti jótokat azoknak a lelkeknek a rendelkezésére bocsássátok, akiken segíteni szeretnétek: elvégzi azt helyettetek az éterben vibráló szellemi rezgés, mint sorsokat intéző hatalom. És így mégsem tértek meg szegényen, eredménytelenül, mert más lelkekre átruháztátok ezeket a gondolatokat és érzéseket, olyanokra, akiknek elegendő erejük, módjuk és alkalmuk volt arra, hogy a ti szándékaitokat, vágyaitokat, akaratotokat véghezvigyék.
Azért nem felesleges senki itt ebben a világban. Mert ti, akik lelkek vagytok, és akik a ti lelkiségetek felső lépcsőjére eljutottatok, már többet tehettek a láthatatlanban, mint talán a láthatóban. Azért nem kell és nem szabad az embernek türelmetlennek lennie, nem szabad csüggetegnek lennie és nem szabad a reménységet feladnia. Csak higgyetek abban a megmásíthatatlan örök jóban, amit az Isten nyújtott a felébredt ember-szellemeknek, hogy azt a maguk javára felhasználják és kamatoztassák. Higgyetek, hogy ez örök, változhatatlan, és minden körülmények között célt ér; és nem felesleges sem az imádság, sem a küzdés, sem a jóakarat, sem a vágy. Mert mindezek célt érnek, hogyha az ember mindezeket az Isten akarata alá rendeli, és annak szolgálatában mintegy önmagát meghajtva ajánlja fel az egész életét.”



Titkos tanítások II. - A Névtelen Szellem kinyilatkoztatásai Eszter médium által -Szellemi Búívárok Pesti Egylete, 1935

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: