Kedves Vendégem!
A Szűz havában egy olyan tanítást válaszottam az Aktuális témájául, amely tökéletesen összecseng ezen archetípus egyik fő tulajdonságával, a szolgálattal.
Ez a rövid, ám velős üzenet jó témát szolgáltathat a nyárvégi meditációkhoz.
Szeretettel:
Szabó Judit
"Sok ember azt hiszi magáról, hogy ő már tökéletes bizonyos érzések felszínre hozásában.
Nem! Egy eltöltött földi élet még nem mutat a szeretetben nagyméretű fejlődést, mert a legjobb
ember lelkéből is hiányzik az isteni magasság lépcsőjének megközelítése.
Mi az anya szeretete gyermekéhez? Mi a hitveseknek egymáshoz való még oly nagy szeretete is? Mi a barátság érzése? Isten tökéletes ragyogású szeretetének egy leesett szilánkja csak; és lám, ez a kis szilánk mennyi örömet és boldogságot sugároz a földi életre s mennyi fájdalmat, mennyi bánatot, boldogtalanságot okoz, ha ezek nincsenek meg a lélekben. Ezek az érzések a maguk valóságában Isten közelében mind megnőnek, egybeolvadnak és besugározzák vele a teremtett világot. De ameddig szétválasztja az ember ezeket egymástól, ameddig az anyai szeretet nem egy a hitvesi szeretettel, ameddig a baráti érzés nem egy azzal, ami az egész világot keblére öleli, addig minden csak törött darabkája az igazinak. Mert az igazság az, hogy az is az én gyermekem, akit más anya szült és éppen úgy lehetne az én gyermekem is púpos, vagy sánta, vagy vak.
Ameddig a hitvesi érzés test szerint való és nem lelki vonzódás, addig a test kívánsága még hűtlenségre és bűnre viszi a lelket. Ameddig az én barátom csak az lehet, aki az én érdekeimet előmozdítja, - tehát az én egyéniségemhez szükséges keret - addig még mindig lehet az az én ellenségem is. De ha lélek szerint tekintjük a dolgot, és nem mi várunk szolgálatot másoktól, hogy az ő lelkük kincseivel a mi életünket szépítsük, kellemessé tegyük, hanem mi szolgálunk másoknak, és a mi szeretetünkkel, a bennünk levő jókkal igyekezünk az ő lelküket gazdagítani: akkor nem azoknak, hanem Istennek szolgálunk, mert ez az igazi isteni szolgálat.
Nem a fényes ceremóniák, sem a hosszú imák, vagy a művészi éneklés. Isten országát egymás lelkében csak alázatossággal, elnézéssel és türelemmel lehet fölépíteni. Tanítani egymást, cselekedetekkel, jó példával elől járni, az összhangot nem túlkiabálni, hanem mindenkor beleilleszkedni az isteni tervbe: Istennek tetsző áldozat. Ezen az áldozati oltáron áldozta fel magát a mi Urunk is.
Minden áldozat tüzében elég valami a mulandó emberből, hogy feltámadjon az isteni lélek, az örökéletű, isteni gyermek."
A Névtelen Szellem közleményei I. 45/
Budapest, 1929
Mi az anya szeretete gyermekéhez? Mi a hitveseknek egymáshoz való még oly nagy szeretete is? Mi a barátság érzése? Isten tökéletes ragyogású szeretetének egy leesett szilánkja csak; és lám, ez a kis szilánk mennyi örömet és boldogságot sugároz a földi életre s mennyi fájdalmat, mennyi bánatot, boldogtalanságot okoz, ha ezek nincsenek meg a lélekben. Ezek az érzések a maguk valóságában Isten közelében mind megnőnek, egybeolvadnak és besugározzák vele a teremtett világot. De ameddig szétválasztja az ember ezeket egymástól, ameddig az anyai szeretet nem egy a hitvesi szeretettel, ameddig a baráti érzés nem egy azzal, ami az egész világot keblére öleli, addig minden csak törött darabkája az igazinak. Mert az igazság az, hogy az is az én gyermekem, akit más anya szült és éppen úgy lehetne az én gyermekem is púpos, vagy sánta, vagy vak.
Ameddig a hitvesi érzés test szerint való és nem lelki vonzódás, addig a test kívánsága még hűtlenségre és bűnre viszi a lelket. Ameddig az én barátom csak az lehet, aki az én érdekeimet előmozdítja, - tehát az én egyéniségemhez szükséges keret - addig még mindig lehet az az én ellenségem is. De ha lélek szerint tekintjük a dolgot, és nem mi várunk szolgálatot másoktól, hogy az ő lelkük kincseivel a mi életünket szépítsük, kellemessé tegyük, hanem mi szolgálunk másoknak, és a mi szeretetünkkel, a bennünk levő jókkal igyekezünk az ő lelküket gazdagítani: akkor nem azoknak, hanem Istennek szolgálunk, mert ez az igazi isteni szolgálat.
Nem a fényes ceremóniák, sem a hosszú imák, vagy a művészi éneklés. Isten országát egymás lelkében csak alázatossággal, elnézéssel és türelemmel lehet fölépíteni. Tanítani egymást, cselekedetekkel, jó példával elől járni, az összhangot nem túlkiabálni, hanem mindenkor beleilleszkedni az isteni tervbe: Istennek tetsző áldozat. Ezen az áldozati oltáron áldozta fel magát a mi Urunk is.
Minden áldozat tüzében elég valami a mulandó emberből, hogy feltámadjon az isteni lélek, az örökéletű, isteni gyermek."
A Névtelen Szellem közleményei I. 45/
Budapest, 1929
Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: