Kedves Vendégem!

Az ősz a befelé figyelés, elmélkedés igazi időszaka. Ilyenkor érdemes újra és újra átgondolni, hogy miért is van szükségünk figyelmünket befelé, a szellemünk és a szellemi élet felé fordítani.
Erről szól az alábbi tanítás is, amely ugyan keresztény megfogalmazású, de minden nagy hagyomány követője könnyen tudja alkalmazni, ha a meditáció lényegére gondol.

"Ti benne éltek a világban és mindenféle szellem és mindenféle ember vesz körül benneteket. Ti ebben a zűrzavaros világban ilyen zűrzavaros szellemek közé vagytok beállítva, és még nem nagyon régen ti magatok is részt vettetek a zűrzavarok létrehozásában. Ezek a zavaros erők önmagukban is rendszertelenek, ellentétesek és a jóra törekvő ember lelkében is ilyen tendenciákat váltanak ki. És hogyha az ember csak egy pillanatra is eltéveszti szeme elől rendeltetését, és ha azt csak egy pillanatra is kiengedi a gondolatai köréből, már ott vannak ezek a külső hatások, amelyek az atmoszférában folyton nyugtalanító és izgató befolyást gyakorolnak az ember lelki világára. Hol kétségbeesésre, hol levert hangulatra, hol a testi tudatban olyan vágyakat ébresztve, amelyek nem felelnek meg annak a törekvésnek, amelyet a lélek maga elé tűzött.
Ezek mind ellentétes és gátló erők, amelyek az ember életében úgy akarnak érvényesülni, mint ahogyan a szennyes ár ragadja magával a könnyű, értéktelen tárgyakat. Ilyen a törvénytelenségeknek áradata, a törvénytelen gondolatok és érzések hullámzása, amelyek szembehelyezkednek a jóval, és erőszakosan sodorják magukkal a szilárd alapot nélkülöző emberlelkek sokaságát. És azok a könnyű lelkek, akiknek nincsenek elveik, sőt talán a gondolataik sem járnak mélyen, hanem éppen csak a test szükségletei körül, és a test örömeinek és vágyainak betöltésén túl nem törődnek semmivel, áldozatul esnek a szennyes ár e sodrásának, amely őket a tömeglelkek útjára tereli és a hullámokban majd fel, majd lesodorja őket.
Hogyha akad egy-egy ember, aki ebben az áradatban meg akar állni, annak nagy erőmennyiséget kell kibocsátania, hogy maga körül ezeket a könnyű lelki termékeket el hagyja folyni, és részükre ne nyissa meg az ő elfogadó erőt, hanemcsak felfelé, a magasabb, tisztább, eszményibb világ felé. Ezek az ő kibocsátott erői az alsóbbrendű világgal megütköznek, és emiatt egyszer-másszor nagyon fájdalmas ütközéseket kell elszenvednie; olykor ezektől az ütközésektől ki is merül, elfárad és ilyenkor a lelkébe kellemetlen, nem harmonikus érzések tódulnak be a megnyílt résen, és kételkedővé, bizalmatlanná válik; nem tud imádkozni és nem tud úgy hinni, mint azelőtt; és nemegyszer még a külső körülmények is reá zúdulnak. Ezért van szüksége a hívő léleknek arra, hogy igen-igen sokszor önmagába térjen és a felsőbb világok felé forduljon, mert különben még az erőseket is elsodorja ez az áradat.
Ezért van szükségetek arra, hogy igazán tudjatok imádkozni és felemelkedni ebből az áradatból. Mert ha a hitetek nem erős és a szeretetetek nem olyan igaz és nem olyan teljes, amilyennek lennie kellene ahhoz, hogy le tudjátok győzni ezeket az áramlatokat, akkor nem vagytok képesek megállni az áradatban.
Bár ti akarjátok azt, azonban nem vagytok mindig elég képességgel megáldva, mert a lelketeket még nem egészen adtátok át a szellemi céloknak, hanem a ti alsóbbrendű énetek még mindig nagyon erősen él és érezteti hatását a szellemi énetekkel szemben. Mert ha elég erősek volnátok elszakadni alsóbbrendű énetektől, a ti emberi szokásaitoktól, tévedéseitektől, hibáitoktól, bizonyára meglenne az az erőmennyiségtek is — mert hisz az az alsóbbrendű természet legyőzése után óriási módon megnövekedik — amellyel feltartóztathatnátok a körülöttetek lévő hullámzásokat, és a könnyű lelkeknek gondolatain és érzésein keresztül hatásokat válthatnátok ki láthatatlanul, sőt akaratlanul is egyszerűen a ti érzéseitek által. Ismétlem, ha elég erősek vagytok a körülöttetek lévő hullámzások rossz hatásai alól kivonni magatokat és azok helyett magatokból jót kibocsátani.
Hogyha a lélek képes a rosszra is nyugodtan, békésen jó feleletet adni, azaz jó hatást nyújtani a rossznak ellenében, s ezáltal jó erőket termelni az atmoszférában, akkor már óriási módon feltartóztathatja a gonosz hullámzást. Persze ehhez erős hit kell. … Mert a jó és igaz követése jelenti az erőt.
S aki ebben az irányban halad, az olyan delejes erőket vonz magához, amelyek megtörik a sötét erők hatásait, és mintegy áthatolhatatlan bástyát építenek a lélek körül, amelyen belül biztosítva van a lélek békéje, — (ez a felsőbbrendű világgal váló érintkezés áldása), mert nem hat reá az alsóbbrendű világ nyugtalanító érzése és a bizonytalanság nyomasztó hatása, amely alatt az árral úszó lelkek nyögnek.
Az ilyen egyén megőrzi a nyugalmát, a békéjét és mindig tudja, hogy mit kell cselekednie; nem veszti el a fejét, mert nem fogad el izgalmat keltő hatásokat. Hogy a lélek ezt a békét megszerezhesse, szükséges, hogy tudjon imádkozni, és hogy az imádságnak világossága és ereje áthassa a lelkét, és abból a legjobbat felfelé emelje, és összeköttetést létesítsen a nála jobb, hatalmasabb erőkkel, hogy visszatértében hatni tudjon az alsóbbrendű erőkre. …
Ha az ember teljes hittel imádkozik, akkor az ő kis világát és a hozzá közelállók kis világát telítheti jó hatásokkal. Nem függesztheti fel az igazságot, de hatásaiban olyan eredményeket válthat ki, hogy elodázhatja, s felfüggesztheti a bűnhődésnek bekövetkezését. Ha valaki másról ilyen szenvedéssel teljes viharokat elhárít a maga jóakaratával, szeretetével és imádságával, akkor nemcsak annak a feje felől hárította el a felhőket, hanem önmaga felől is. Mert az ebből származó jók a hasonlóság törvényénél fogva egyesülnek, s összevonzatnak egy bizonyos igazsággá, amely alakít, dolgozik, hat a jövőben, az eshetőségek világában, és ezáltal sok rosszat megsemmisíthet. Mivel pedig a rosszat, mint a jó útjában álló akadályt elhárítja, ezáltal a jót sokkal közelebb hozza.
Ilyenformán az ember sok rossz kármát felbonthat, mint ahogyan a tornyosuló felhők elé harangozni szoktak, hogy azokat eloszlassák a hangnak rezgésével. Így a jó cselekedetek által a rossz kármákat meg lehet enyhíteni úgy, hogy mire az eshetőségek szerint azokkal találkoznia kellene az embernek, áldást hozó esőt hoznak a fenyegető vészes felhők."

Titkos tanítások II.
A Névtelen Szellem kinyilatkoztatásai Eszter médium útján
Budapest, 1935

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: