Kedves Vendégem!

A tavasz teljes pompájában virul körülöttünk, s ilyenkor a lélek, a természet szépségein elgondolkodva, érzi az élet bőséges, örömteli áradását maga körül. Az élet azonban szorosan összefügg a szeretettel.
Erről szól az alábbi tanítás.

"A Gondviselés mindent megváltoztathat. Sok elvesztett dolgot visszaad az életben. A hűséges, gondos ápolás, a test és lélek fáradhatatlan, aprólékos gondozása új erőt és egészséget teremt, mert a szeretet teremtő erő. Nem az a szeretet, amely csak felületesen és kényszerűségből cselekszik, mert a jó tekintélyt szerez, hanem az az önfeláldozó, aprólékosságában is pontos, önmagát adó szeretet, amely nem fogy ki, nem avul el, nem válik megunttá, mert maga az adás és a cselekvés boldogságot nyújtó mozzanata a léleknek. Ez a szeretet pedig az, melynek hiánya hozza létre a szenvedést.
A szeretet élet! Az élet pedig Istentől való! Élet és szeretet együtt isteni akarat, isteni törvény, mely különböző alakulatokban munkálkodik, teremt és újjáalakít. Kiben milyen fokú a szeretet, oly nagy az ő lelkének életfolyója. Olyan mély, olyan tiszta és olyan friss is. Olyan változatos, gazdag és szép a lélek, amilyen mélyen és igazán szeretni tud, amilyen hosszan el tud magáról feledkezni ebben az érzésben.
Mert nem az szeret igazán, akinek érzései szenvedéllyel tombolnak, akinek szeretete egypár emberen kívül már nem tud tovább sugározni, hanem az, akiben minden irányban kifejlődött egy bizonyos fokú szeretet. Az ilyen nem rak máglyát az egyik alá és nem emeli trónra a másikat, hanem mindenkihez türelmes, mindenkit és mindent meghagy a maga természetében és nem akarja a maga akarata alá hajtani azokat, akiket vagy amiket szeret. Nem a maga kedvét, hanem a szeretete tárgyáét keresi. Nem önmagát akarja látni mindenfelé, mert hiszen önmagát tagadta meg, amikor az örökkévaló szépséget kereste, amelybe beolvadni vágyott a szeretet által. Ez a beolvadás pedig soha meg nem szűnő örömök forrásává vált részére. Az ilyen emberben győzedelmeskedett a nagy, a hatalmas, a tökéletességre előhívott Valaki, a nagy titok, aki egy parányi része a Nagynak, a Végtelennek, az ő Teremtőjének.
A szeretet egy végtelen hatalom, egy birodalom, amelyben minden léleknek akkora hatalma és annyi öröksége van, amennyit az illető a maga részére meghódított. Aki gazdagságra, hatalomra vagy dicsőségre vágyódik, annak itt végeláthatatlan alkalom nyílik ezeket megszerezni; örökséget itt hamar lehet nyerni.
Miért van az mégis, hogy ezt a területet oly sokan elkerülik a gazdagságra és dicsőségre vágyók közül? Miért van az, hogy ide annyira szeretnek betörni a kalandorok, akik a munkából nem akarják kivenni a részüket, de a szeretet által megszerzett és megmunkált eredményeket ellopnák, hogy rajta a sötétség világában mulandó javakat vegyenek maguknak? Miért kell a hazugság világának ez a kincs? Miért szorul rá a gonosz a szeretet világának a termésére?
Azért, mert szeretet nélkül nincs élet!
Ha szeretet nem volna, még az anya sem szülné meg gyermekét, s ha meg is szülné, nem nevelné fel. Azért az Úr az anyai szeretetet, mint a szeretetnek egy szükséges mennyiségű fokozását, külön mértékkel adta a természettörvény kezébe. Ebben a szeretetben még a legbűnösebb lélek is megszépül, és fenséges glóriával vonja be lelkét.
Az anyai szeretet után jönnek a különböző többi szeretetek, amelyek mind, mind egy nagy egésznek a részekre tört darabjai. Hatalmas vonzást fejt ki a duálszeretet is, de mivel ez már nagyobb szabadságban mozog, s mert kevesebb benne az ösztöni lekötöttség, azért nagyobbak is benne az esélyek felfelé és lefelé, az emelkedés vagy a süllyedés felé is. Azután jön a faji és az igazi felebaráti szeretet. Ha valaki ezekből már jól levizsgázott, akkor lehet beszélni az Isten iránti szeretetről. Mert Istent szeretni e szeretetek kifejlődése nélkül igazán nem lehet.”

A Névtelen Szellem közleményei Eszter médium útjén I.
Budapest, 1929

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: