Kedves Vendégem!
Elérkezett az év egyik nagy ünnepe: a húsvét. Ebből az alkalomból idézek egy olyan tanítást, amely a megváltás és feltámadás szellemi lényegét írja le.
Ezzel kívánok minden kedves Olvasómnak békés, fényés húsvéti ünnepket!
Szabó Judit
„.. Krisztus eszméje nem más, mint az örök, nagy Élet vérkeringése, életműködése. A bűn az
a betegség, amely ezt az életműködést megakadályozza, az az elfajult világszellem, amely a
bukással úrrá lett az elesett szellemcsoportokon. Az Istenben az élet egyre tart,
tökéletesedik, terjed. Isten, a legtökéletesebb Élet, Önmagából teremt, önmagából tökéletes
szellemlényeket hoz létre, mert tökéletes az életkeringése. Minden sejt elvégzi a maga
munkáját, minden sejt telítve van életárammal, szaporodik, növekedik; minden sejt külön
életfeladatot teljesít.
Az Istentől eltávolodott szellem is ezt akarja utánozni. Hiszen az Isten képére és hasonlatosságára való teremtettsége folytán szeretné ő is a mennyei állapotot, a boldogságot, egészséget, rendet, békességet és harmóniát élvezni, de ez számára lehetetlen, mert benne minden sejt meg van fertőzve és nincs egy összetartó kapocs, nincs törvény, amely egyiket a másikkal megbékéltetné, hogy egyöntetű munka, egyöntetű törekvés álljon elő. És így csoportok, sejtek halmazai halnak el a tévelygés következtében, mert nincsen bennük életlehetőség.
Krisztus tanítása ezt a nagy embert, az egész emberiséget, ezt az életre kelt sejthalmazt, ezt a megépített életet át akarja hatni a maga isteni erejével, fényével, isteni irányával és benne a vérkeringést, az életkeringést újra meg akarja indítani azáltal, hogy összhangba akarja hozni a sejteket, és meg akarja gyógyítani a bűnbocsánat által az egyeseket.
Az egészet összhangba akarja hozni azáltal, hogy életfeladatokat tűz elé, életcélt mutat neki. És nemcsak hogy megmutatja, hanem a Belőle áradó szeretettel és világossággal folyton-folyvást egyengeti is az utat, és mindegyikkel külön-külön törődve vezeti, és bátorítja őket a küzdésben.
Mert hiszen az elfordult irányú sejtekkel ütközései vannak azoknak, akik már felvették magukba a mennyei élet-áramot. Hogy tehát ebben az ütközésben el ne essenek, hogy ne semmisüljenek meg, azért adta nekik a reményt, hogy el ne szakítsák Istennel az összeköttetést még akkor se, ha a halál árnyékában, a halál folyosóján állnak, és ha látszólag ebben a földi világban az ellentét győz is. Mert hiszen a túlerővel szemben az egyes ember — bármennyire fel legyen is ruházva erényekkel — nem tud megállni, áldozatul esik a testi életnek. De a testi élettel ne essék áldozatul a hit, a remény, hanem a test levetése után ez az ép lélek, aki felvette magába a mennyei erőt, újra talpra álljon, és megerősödve a hitében, nyereséggel zárja le az élet küzdelmét. Mert az áldozatnak, az igaznak a halála, aki a Krisztus útján haladt, a test levetésével óriási vegyi folyamatot indít meg. T.i. aki igaz és hű marad: bár meghal a földi, látható világban, de az az erő, amit ő a szeretet oltárára áldozott, élő, ható, tevékeny hatalom, amely megtámadja a bűnnek, a halálnak a hatóerejét, semlegesíti és megfosztja azt hatalmától.
Ez a Krisztus halálának és megváltó munkájának titka: hogy az a test, amely meghalt a keresztfán, illetőleg minden egyes életparány, amely Krisztusban átváltozott, mert felszabadult a testi kötöttség állapotából, életárammá változik arra a lélekre nézve, aki elhitte, illetőleg elhiszi, hogy Ő az Isten Fia.
Az a test folyton-folyvást ontja az életáramot önmagából azoknak a gyenge lelkeknek a részére, akik ennek a világosságnak a hatókörébe esve hisznek az Ő Istenfiúságában, az Ő igazságában, abban, hogy Ő itt volt, itt járt és cselekedett.
Ez a hit, ameddig még a lélek nem tudja, nem ismeri ennek az átalakító hatását, a külső világban végzi el az emberen ezt a munkát, amely előkészíti őt arra, hogy a magasabb énjével kereshesse azokat az igazságokat, melyek alsóbbrendű énjére, alsóbbrendű énjének hibás, tévedező természetére bomlasztólag és oldólag hatnak. A hit által feloldja a bűnt és annak következményeit, eloszlatja a nyavalyákat az által a világosság által, amelyet Krisztus feléje sugároz, és melyet ő a hit által magáévá tehet.
És aki megtagadja önmagát, az ő emberi „igazságát”, és képes a szeretet oltárára áldozni emberi énjének azokat a részeit, azokat a rétegeit, amelyek őt az önző, testi élet felé vonzanák e világ törvényei szerint: az részesévé lesz ennek az oldó és bontó mennyei hatásnak, amely megszünteti a szenvedéseket. Az a lélek meggyógyul tévelygéseiből, és elmaradnak a szenvedései; megszűnnek reánézve a kötöttségek, mert Krisztus feloldozta őt áldozatával. S akik ilyen erőkkel rendelkeznek, azoknak nem árt a halál, azokat nem fogja be a koporsó, mert hiszen azok meg sem halnak. Ami rajtuk és körülöttük meghal, azok a testi erők, amelyeknek halála már azokban a pillanatokban megkezdődik, amikor ők képesek áldozatot hozni az Igazság és a Szeretet oltárán. Ezek számára a halál csak átváltozás a kötöttségből a szabadságba, az életből, a nyomorúságból a boldogságba.
Ez a feltámadásnak a titka. Ez a húsvétnak az a boldogító öröme, amelyet a földi ember még nem tud megérteni, mert még nem érzékelheti ezt; de érzékeli a lélek, mert a lélek az, amely már bele tud tekinteni Krisztus igazságába, annak hatalmas erejébe, amely ezeken az igazságokon keresztül halhatatlan testet teremt számára, új Eget és új Földet teremt körülötte.
Ebben az új világban új életkörülmények fejlődnek számára: a tiszta élet, mert ezek az igazságok megteremtik az Isten Országát.
Ezért mondta az Úr: 'Tibennetek van az Isten Országa'. Mert ameddig az ember lelkében nem fejlődik ki az Isten Országa és annak igazsága, addig keresheti a teremtett világnak bármely részében, az az ő számára hozzáférhetetlen és megtalálhatatlan. A ti lelketekben kell az Isten Országának kifejlődnie; ott kell megindulnia annak az építő és teremtő folyamatnak, amelyet Isten indít meg. Nektek nem kell semmi mást cselekednetek, csak hinnetek, hogy Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát. Őt hallgassátok, Tőle tanuljatok. És amikor megtanultátok Isten igazságait, akkor munkálkodnotok és dolgoznotok kell azért, hogy az Isten országa kialakulhasson, megteremtődhessen először bennetek, azután pedig a körülöttetek való világban.
Mindennek fel kell szabadulnia a kötöttség állapotából, mert Isten jónak és igaznak teremtette az embert, boldogítónak az életet, gyönyörűségesnek a világot; csak a tévelygés az, ami fogva tartja az egész természetet; ez tartóztatja fel az isteni akarat kiteljesedését. Ti vagytok az Isten igazságának letéteményesei: értelmes és érző emberszellemek. Bennetek kell megindulnia az erjedő folyamatnak; nektek kell átalakulnotok, körülöttetek kell a vastag rétegeknek, a tévelygés, a szeretetlenség, a gonosz hajlamok sötét rétegeinek feloldódniuk. Hogy az Isten gyermekei — akik ti vagytok — egymást felismerhessék, hogy felismerhessétek egymásban a kialakult isteni formát, a Krisztus ábrázatát.
És ha ti megértitek egymást, ha a ti lelketekről engeditek lebontani a hiúság, a gőg, a bizalmatlanság, az önzés rétegeit, az indulatosságot és mindazokat a nehéz terheket, amelyek egymástól elválasztanak benneteket, és amelyek titeket lehúznak az anyagba, a nyomorúságba és kötöttségbe, akkor — ha mindezek elmúltak körülöttetek — boldogan ölelkeztek össze. És abban az egymásra találásban, egymás felismerésében megtaláljátok a ti szerető mennyei Atyátok gondolatát, akaratát, mert akkor már be is teljesítettétek azt. Akkor önmagatokon és egymáson látjátok megnyugodni Isten nagy áldásait, önmagatokra és testvéreitekre látjátok reásugározni az Ő áldásainak azt a fényözönét, amely olyan bőséges, hogy csak hosszú idő elteltével tudjátok feldolgozni. Mert az a boldogság, az az öröm olyan nagy mennyiségű, olyan óriási tömegű, hogy az örökkévalóság végtelen idejére lesz majd szükségetek, hogy azt átértsétek, átérezzétek, magatokba fogadhassátok és asszimilálhassátok.”
Ezoteriák I.
Budapest, 1931
Az Istentől eltávolodott szellem is ezt akarja utánozni. Hiszen az Isten képére és hasonlatosságára való teremtettsége folytán szeretné ő is a mennyei állapotot, a boldogságot, egészséget, rendet, békességet és harmóniát élvezni, de ez számára lehetetlen, mert benne minden sejt meg van fertőzve és nincs egy összetartó kapocs, nincs törvény, amely egyiket a másikkal megbékéltetné, hogy egyöntetű munka, egyöntetű törekvés álljon elő. És így csoportok, sejtek halmazai halnak el a tévelygés következtében, mert nincsen bennük életlehetőség.
Krisztus tanítása ezt a nagy embert, az egész emberiséget, ezt az életre kelt sejthalmazt, ezt a megépített életet át akarja hatni a maga isteni erejével, fényével, isteni irányával és benne a vérkeringést, az életkeringést újra meg akarja indítani azáltal, hogy összhangba akarja hozni a sejteket, és meg akarja gyógyítani a bűnbocsánat által az egyeseket.
Az egészet összhangba akarja hozni azáltal, hogy életfeladatokat tűz elé, életcélt mutat neki. És nemcsak hogy megmutatja, hanem a Belőle áradó szeretettel és világossággal folyton-folyvást egyengeti is az utat, és mindegyikkel külön-külön törődve vezeti, és bátorítja őket a küzdésben.
Mert hiszen az elfordult irányú sejtekkel ütközései vannak azoknak, akik már felvették magukba a mennyei élet-áramot. Hogy tehát ebben az ütközésben el ne essenek, hogy ne semmisüljenek meg, azért adta nekik a reményt, hogy el ne szakítsák Istennel az összeköttetést még akkor se, ha a halál árnyékában, a halál folyosóján állnak, és ha látszólag ebben a földi világban az ellentét győz is. Mert hiszen a túlerővel szemben az egyes ember — bármennyire fel legyen is ruházva erényekkel — nem tud megállni, áldozatul esik a testi életnek. De a testi élettel ne essék áldozatul a hit, a remény, hanem a test levetése után ez az ép lélek, aki felvette magába a mennyei erőt, újra talpra álljon, és megerősödve a hitében, nyereséggel zárja le az élet küzdelmét. Mert az áldozatnak, az igaznak a halála, aki a Krisztus útján haladt, a test levetésével óriási vegyi folyamatot indít meg. T.i. aki igaz és hű marad: bár meghal a földi, látható világban, de az az erő, amit ő a szeretet oltárára áldozott, élő, ható, tevékeny hatalom, amely megtámadja a bűnnek, a halálnak a hatóerejét, semlegesíti és megfosztja azt hatalmától.
Ez a Krisztus halálának és megváltó munkájának titka: hogy az a test, amely meghalt a keresztfán, illetőleg minden egyes életparány, amely Krisztusban átváltozott, mert felszabadult a testi kötöttség állapotából, életárammá változik arra a lélekre nézve, aki elhitte, illetőleg elhiszi, hogy Ő az Isten Fia.
Az a test folyton-folyvást ontja az életáramot önmagából azoknak a gyenge lelkeknek a részére, akik ennek a világosságnak a hatókörébe esve hisznek az Ő Istenfiúságában, az Ő igazságában, abban, hogy Ő itt volt, itt járt és cselekedett.
Ez a hit, ameddig még a lélek nem tudja, nem ismeri ennek az átalakító hatását, a külső világban végzi el az emberen ezt a munkát, amely előkészíti őt arra, hogy a magasabb énjével kereshesse azokat az igazságokat, melyek alsóbbrendű énjére, alsóbbrendű énjének hibás, tévedező természetére bomlasztólag és oldólag hatnak. A hit által feloldja a bűnt és annak következményeit, eloszlatja a nyavalyákat az által a világosság által, amelyet Krisztus feléje sugároz, és melyet ő a hit által magáévá tehet.
És aki megtagadja önmagát, az ő emberi „igazságát”, és képes a szeretet oltárára áldozni emberi énjének azokat a részeit, azokat a rétegeit, amelyek őt az önző, testi élet felé vonzanák e világ törvényei szerint: az részesévé lesz ennek az oldó és bontó mennyei hatásnak, amely megszünteti a szenvedéseket. Az a lélek meggyógyul tévelygéseiből, és elmaradnak a szenvedései; megszűnnek reánézve a kötöttségek, mert Krisztus feloldozta őt áldozatával. S akik ilyen erőkkel rendelkeznek, azoknak nem árt a halál, azokat nem fogja be a koporsó, mert hiszen azok meg sem halnak. Ami rajtuk és körülöttük meghal, azok a testi erők, amelyeknek halála már azokban a pillanatokban megkezdődik, amikor ők képesek áldozatot hozni az Igazság és a Szeretet oltárán. Ezek számára a halál csak átváltozás a kötöttségből a szabadságba, az életből, a nyomorúságból a boldogságba.
Ez a feltámadásnak a titka. Ez a húsvétnak az a boldogító öröme, amelyet a földi ember még nem tud megérteni, mert még nem érzékelheti ezt; de érzékeli a lélek, mert a lélek az, amely már bele tud tekinteni Krisztus igazságába, annak hatalmas erejébe, amely ezeken az igazságokon keresztül halhatatlan testet teremt számára, új Eget és új Földet teremt körülötte.
Ebben az új világban új életkörülmények fejlődnek számára: a tiszta élet, mert ezek az igazságok megteremtik az Isten Országát.
Ezért mondta az Úr: 'Tibennetek van az Isten Országa'. Mert ameddig az ember lelkében nem fejlődik ki az Isten Országa és annak igazsága, addig keresheti a teremtett világnak bármely részében, az az ő számára hozzáférhetetlen és megtalálhatatlan. A ti lelketekben kell az Isten Országának kifejlődnie; ott kell megindulnia annak az építő és teremtő folyamatnak, amelyet Isten indít meg. Nektek nem kell semmi mást cselekednetek, csak hinnetek, hogy Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát. Őt hallgassátok, Tőle tanuljatok. És amikor megtanultátok Isten igazságait, akkor munkálkodnotok és dolgoznotok kell azért, hogy az Isten országa kialakulhasson, megteremtődhessen először bennetek, azután pedig a körülöttetek való világban.
Mindennek fel kell szabadulnia a kötöttség állapotából, mert Isten jónak és igaznak teremtette az embert, boldogítónak az életet, gyönyörűségesnek a világot; csak a tévelygés az, ami fogva tartja az egész természetet; ez tartóztatja fel az isteni akarat kiteljesedését. Ti vagytok az Isten igazságának letéteményesei: értelmes és érző emberszellemek. Bennetek kell megindulnia az erjedő folyamatnak; nektek kell átalakulnotok, körülöttetek kell a vastag rétegeknek, a tévelygés, a szeretetlenség, a gonosz hajlamok sötét rétegeinek feloldódniuk. Hogy az Isten gyermekei — akik ti vagytok — egymást felismerhessék, hogy felismerhessétek egymásban a kialakult isteni formát, a Krisztus ábrázatát.
És ha ti megértitek egymást, ha a ti lelketekről engeditek lebontani a hiúság, a gőg, a bizalmatlanság, az önzés rétegeit, az indulatosságot és mindazokat a nehéz terheket, amelyek egymástól elválasztanak benneteket, és amelyek titeket lehúznak az anyagba, a nyomorúságba és kötöttségbe, akkor — ha mindezek elmúltak körülöttetek — boldogan ölelkeztek össze. És abban az egymásra találásban, egymás felismerésében megtaláljátok a ti szerető mennyei Atyátok gondolatát, akaratát, mert akkor már be is teljesítettétek azt. Akkor önmagatokon és egymáson látjátok megnyugodni Isten nagy áldásait, önmagatokra és testvéreitekre látjátok reásugározni az Ő áldásainak azt a fényözönét, amely olyan bőséges, hogy csak hosszú idő elteltével tudjátok feldolgozni. Mert az a boldogság, az az öröm olyan nagy mennyiségű, olyan óriási tömegű, hogy az örökkévalóság végtelen idejére lesz majd szükségetek, hogy azt átértsétek, átérezzétek, magatokba fogadhassátok és asszimilálhassátok.”
Ezoteriák I.
Budapest, 1931