Fogalma
"Samanizmusnak nevezzük Szibéria és Belső-Ázsia lakóinak ősi hiedelemrendszerét. E rendszer központi alakja a sámán, aki – jelképesen – közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek világa között. ... Az eurázsiai sámán legfontosabb jellemzője, hogy tudatosan elő tudja idézni az eksztázist – az "elragadtatást" –, amelynek során megváltozott tudatállapotba kerül; röviden: a sámán mestere az eksztázis technikájának. ... Ehhez megszorításként hozzá szokták fűzni, hogy a lélekutazás mindig valamilyen meghatározott cél érdekében történik, a közösség valamelyik tagján akar segíteni. A sámán mindig valamilyen válsághelyzet megoldására vállalkozik, magára véve a vele járó szenvedést is ... . A samanizmus az önkívület ősi technikáinak egyike, egyszerre misztika, mágia és "vallás" a kifejezés tág értelmében.
A ... sámán mandzsu-tunguz eredetű szó és orosz közvetítéssel került az etnológia tudományának szótárába. Az eredeti tunguz szó, a šaman gyöke a ’tudni’ igéből származik, vagyis a sámán azt jelenti: "aki tud, tudó, tudós". ... A magyarok táltos névvel illették sámánjaikat.
Eredete, kozmológiája
A samanizmus kialakulását egyes kutatók több tízezer évvel ezelőttre teszik. Természetesen nemcsak Szibériában jelent meg, hanem szinte minden kontinensen, beleértve az eszkimókat is.
A sámán kozmológiában a világegyetem hármas tagozódású: felső, középső és alsó világra oszlik. Ez a hármas szerkezetű világmodell megjelenik a sámándobok ábrázolásain. A föld az alsó világ, – a szellemek világa – további rétegekre oszlik, melyeknek száma a hiedelemhagyománytól függően három, hét vagy kilenc. A középső világ az ember lakhelye, melynek közepén, a Föld köldökén hatalmas fa, égigérő oszlop emelkedik, a világoszlop vagy a világhegy. Ez a függőleges tengely köti össze a világokat. A világok között az északi sarkcsillagnál lévő nyílás ad lehetőséget az átjárásra. Az egész csillagos eget – vagyis a felső világot – nagy sátornak képzelték, s e sátor tartórúdja volt a kozmikus oszlop, amelyet a Tejúttal azonosítottak. E világokat összekötő oszlop/égigérő fa aztán sámánfává lényegült át; ezen "közlekedett" a sámán eksztatikus utazása során.
A sámán hitvilág másik nagy területe … az istenek rendszere és a világot benépesítő különféle szellemlények csoportjai.
A sámán szerepe
A samanizmus lényeges vonása, hogy a sámán erejét és tudását mindig valamilyen társadalmi szerepvállalás szolgálatába állítja. A következő … teendők tartoznak az eurázsiai sámán hatáskörébe:
1. a nemzetség vezetője, szellemi vezére; 2. "áldozópap" 3. "lélekvezető"; 4. jós; 5. gyógyító; 6. költő, énekmondó.
A fentiek közül a ’lélekvezető’ fogalom kevésbé ismert. A sámán attól lesz lélekvezető, hogy leszáll az alsó világba, hogy megtalálja és visszahozza a beteg ember lelkét – vagy pedig elkíséri a halott lelkét a másvilágra. A sámánok között is kategóriák vannak, ahol a gyógyító tartozik a legszerényebbek közé, a legmagasabba pedig az a sámán tartozik, aki képes átvezetni a halott lelkét a túlvilágra.
A "költő, énekmondó" kifejezés arra utal, hogy a sámánok révülésük során énekelnek, invokálnak.
A sámán személye
A sámánok olyan személyek, akik saját társadalmukon belül olyan vonások révén válnak egyedülállókká, amilyeneket a modern európai társadalmakban az "elhivatottság" vagy legalábbis a "vallásos válság" jelei képviselnek. Saját vallási élményük intenzitása miatt különülnek el a közösség többi tagjától.
Sámánra ott van szükség, ahol a lélek közvetlen sorsa forog kockán, ahol betegségről (=lélekvesztésről), halálról, csapásról, nagy áldozatról van szó. A vallási élet nagy része a sámán nélkül zajlik.
Sámánná válás
Sámánná válni háromféleképpen lehet: örökléssel, a szellemek általi kiválasztással, tanulással. Ebből a hagyomány gyakorlatilag csak az első kettőt fogadja el. Tanulni is lehet a sámán eljárásokat – ahogy a modern sámánok is teszik – de valódi sámánná csak beavatás által lehet válni.
A sámánok családjában öröklődhet a képesség és az elhivatottság. Ez még azonban nem menti fel a jelöltet az alól, amit a szellemek által kiválasztott sámánjelöltnek kell végigélnie: a sámán beavatástól, majd az oktatástól.
Valójában sámánná születni kell. A jelölt gyermek- és ifjúkorában már bizonyos jeleket mutat. Ezek közül a legközismertebb a plusz csonttal való születés, amely gyakorta fog vagy ujj. Ezen kívül a jelölt szeret egyedül lenni, az erdőbe járni, és fiatal korában akár epilepsziás tüneteket is mutathat (amit az ősi népek gyakran "szent betegségnek" tartottak).
A beavatásra azért van szükség, hogy a jelölt a profán létből felemelkedjen az ember felettire, és az égi erőket tudja közvetíteni a földre. Ezért a beavatás rendkívül komoly, és három kimenetele van: 1. a jelölt kiállja a próbát, és sámánná válik 2. megőrül 3. meghal. Mint látjuk, élet-halálról van szó, ezért a jelöltek egyáltalán nem szoktak lelkesedni a kiválasztottságért. A legmélyebb poklokat kell ugyanis megjárniuk.
A sámánbeavatás többnyire sámánbetegség formájában zajlik. Ennek során a jelölt olyan súlyos betegséget kap, amelyet természetesen nem lehet meggyógyítani, továbbá általában egyedül, elhagyatva kell megbirkóznia a betegséggel. Ez csak akkor sikerül neki, ha egy óriási belső átalakuláson megy keresztül, s közben megtalálja a kapcsolatot a segítő szellemekkel, akik vezetik az egész folyamatban. A betegség valóban súlyos, sokszor érinti a vért és a csontokat. Ha sikerül ez a mély transzformáció, akkor a jelöltből sámán válik, aki a profán világ fölé emelkedett, és így lesz a felső erők közvetítője.
A gyógyulás-újjászületés után többnyire egy idősebb, élő sámán oktatásában kell részesülnie. A folyamatot sok helyen a sámánavatás zárta le, amelynek során az új sámánnak be kellett bizonyítani emberfeletti képességeit.
Ajánlott irodalom:
Hoppál Mihály : Sámánok – Lelkek és jelképek, 11-35. old. – Helikon Kiadó, 1994.
Mircea Eliade: A samanizmus – Osiris Kiadó, 2001