Kedves Vendégem!

Ahogy a maja naptárból azt már tudhattuk, az egység energiája nemcsak elérte a Földet ez év márciusában, hanem megkezdte átalakító munkáját is, amelynek egyik legnehezebb periódusa augusztus-szeptemberre esik. A maja naptár feljegyzései többnyire szimbolikusan nevezik meg az energiát, és annak hatását, ezért a hétköznapokban kell felismernünk ezt az átalakító erőt. Ez rendkívül erőssé vált augusztus közepétől. Talán ezért is nevezi a naptár ezt a szakaszt "megsemmisülésnek". A saját észeleléseim és jó néhány erre érzékeny ember beszámolóiból kibontakoznak az "általános tünetek", amelyek erre a szakaszre vonatkoznak. Ezeket leírom, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy segíti a megértést.
Elöljáróban csak annyit, hogy leginkább azok érzékeltek ilyen "tüneteket", akik fogékonyak a kollektív tudattalanban zajló eseményekre - természetesen a felső régiókban is. Nekik az okoz nehézséget, hogy nehezen tudják eldönteni, vajon ez az érzés, hangulat, állapot a saját lelkükből fakad, vagy a kollektív tudattalanból vettek át valamit? Először természetesen a saját lelkünket kell megvizsgálni, de egy kis gyakorlás és odafigyelés által meg tudjuk különböztetni, hogy mi származik belőlünk, és mi jön a kollektív tudattalanból.

Szeptember 7-től kezdődően 10-11-i csúcsponttal sokan az alábbiakat élték meg:
Egyre növekvő szomorúság, valódi ok nélkül, vagy esetleg régi fájdalmak hirtelen felszakadásával. Ettől sokan sírtak, és nem értették, mi van velük. Majd a szomorúság fokozódott, és depresszió jelentkezett, végül pedig sokan éreztek kilátástalanságot és borzasztó reménytelenséget. Akiknek súlyos, meggyógyítatlan lelki problémájuk volt, az most előjött, és bizony sokan féltek attól, hogy lelkileg teljesen összeomlanak.
További jellegzetes tünet a már jó ideje tartó alvászavar. Sokan nem tudnak elaludni, vagy csak nagyon nehezen, éjjel forgolódnak, felébrednek - és mindehhez rosszakat álmodnak.
Viszont azok, akiket majdnem legyűrt ez a "megsemmisítő" energia, azt tapasztalták, hogy a mélypont után rendkívüli gyorsasággal tudták összeszedni magukat - mintha mi sem történt volna -, sőt nagy boldogság öntötte el őket - aminek ugyanúgy nem tudták az okát, mint a szomorúságnak.
És voltak, akiknél a sorrend fordított volt: először boldogságot éltek meg, majd szomorúságot.
Amikor az ember végigmegy ezen az érzelmi hullámvasúton, döbbenten néz magára, de már sejti, hogy nemcsak a saját belső világában zajlott le mindez. Ezt erősíti meg, ha kicseréli tapasztalatait másokkal.
Ez a "megrázó" folyamat még zajlik, de már csendesebben. Az is elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik majd csak ezután érzékelik.

Mindezek pontos okát még nem tudjuk, de az idő majd meghozza a választ. Minden esetre megnyugtató, hogy a nehéz helyzetet hirtelen jó követi, ami megerősíti a bizalmat a lelkünkben.
Mélyebben elgondolkodva azonban már most is van üzenete a történteknek, amit az alábbi cikkben fogalmaztam meg.

Szeretettel: