Ezek a tanítások a világ (makrokozmosz) és az ember (mikrokozmosz) működésének mély, időtlen összefüggéseire vonatkoznak.
Az analógia törvénye
A mai ezotériában talán az analógia törvénye a legismertebb: "Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van..." Ez hétköznapi szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy az ember (a mikrokozmosz) ugyanúgy működik, mint a világ (makrokozmosz). Az analógiás gondolkodás nem oksági, azaz nem az okot és az okozatot kutatja, hanem ugyanazt a lényegi mintát, összefüggést fedezi fel a látszatra (formára) egymástól teljesen különböző dolgokban. Ezért az analógiás gondolkodásnak a belső látáshoz van köze, hiszen a formák, események mögötti tartalmat és törvényszerűséget kutatja. Az analógiás gondolkodásból származik az ezoterikus tanítások egyik központi alaptétele: a látható (fizikai) világ a láthatatlan (szellemi) világ leképeződése, de minden dolog a láthatatlan szellemi világból indul ki, és a látható világban szellemi törvényszerűségek alapján meghatározható formában fejeződik ki.
Az analógia "mint fent, úgy lent" törvényének egyik változata a "mint bent, úgy kint". Ez szűkebb értelemben azt jelenti, hogy ami az emberen belül van (gondolatai, érzelmei, egész belső világa), az megjelenik (leképeződik) a külsején és a környezetében is. Ezért ez megfelel annak a törvényszerűségnek, hogy a láthatatlan, szellemi valóság megjelenik a látható, fizikai világban.
Az elemek
Az ezoterikus világnézet szerint a látható és láthatatlan világok egyaránt a négy elemből (a keleti tanításokban 3 illetve 5 elem van) – tűz, levegő, víz, föld – épülnek fel, és ezek egyensúlyán és kölcsönhatásán alapulnak. A tűz a szellemi minőséget képviseli, ezért a föld elem a kiegészítő és kiegyensúlyozó párja. A levegő az intellektuális, gondolati minőséget jelöli, kiegészítő, kiegyensúlyozó párja ezért a víz, amelyhez az érzelmi minőség rendelhető.
A szellemi hierarchia
Az ezotéria gondolkodásához a hierarchia kapcsolható. A hierarchia szó jelentése: szentek uralma. Ez az ezoterikus szemléletben azt jelenti, hogy a világ (mikrokozmosz és makrokozmosz) felépítése piramisszerű, ahol a piramis csúcsán a legnagyobb szellemi érték áll, az, ami a legközelebb van a tökéletességhez, a halhatatlansághoz, az egységhez, és ami áthatja az egész rendszert – a piramis alján pedig az, ami ettől a legtávolabb áll.
A szellemi hierarchiát ehhez hasonlóan kell elképzelni: a csúcson a Teremtő, az Egy, a tiszta szellem áll, alatta a teremtett szellemi világok, legalul pedig ezek leképeződése az anyagba, azaz a fizikai lét. Ehhez tudnunk kell, hogy az ezoterikus tanítások az anyagot összesűrűsödött szellemként (fényként) értelmezik, azaz nem szakítják ketté a szellemet és az anyagot, csupán formára különböztetik meg. A szellemi hierarchia további jellemzője, hogy aki/ami "felül áll", az látja (érzékeli) azokat, akik/amik alatta vannak, és bármikor hatással lehet rájuk, fordítva ez azonban nem igaz. A hierarchia alsóbb szintjén lévők nem látják a felettük levőket, és nem tudnak hatni rájuk. A szellemi és az emberi hierarchia egyik legnagyobb és legdöntőbb különbsége a szeretet: a szellemi hierarchiában minél feljebb helyezkedik el valaki, annál több és tökéletesebb benne a szeretet – szellemi képességei mellett. És természetesen megfordítva is: minél alacsonyabb szinten áll egy lény ebben a hierarchiában, annál távolabb van az isteni szeretettől és tökéletességtől. Ez érvényes a valódi, szellemi szabadságra is: minél magasabb szinten áll valaki a szellemi hierarchiában, annál nagyobb a szabadsága, és minél alacsonyabb szinten van valaki, annál korlátozottabb nemcsak a szabadsága, hanem az egész élete. A szellemi hierarchia további jellemzője, hogy minél magasabb szintre jut el benne valaki, annál nagyobb és több ereje is lesz, de ezzel párhuzamosan növekszik felelőssége, és az alatta lévők javára végzett szolgálat mértéke is.
Ez a szellemi hierarchia magában foglalja az isteni rendet és a szeretetet – semmi köze az erőszakhoz és az elnyomáshoz, ez az emberi ranglétra sajátossága csupán. Ebből következően az ezoterikus tanítások nem beszélnek sem egyenlőségről, sem demokráciáról. De elég visszagondolni Jézus tanításaira: soha nem mondta, hogy egyenlőek vagytok, csak azt, hogy testvérek vagytok, és szeressétek egymást. A szellemi hierarchia az ember szellemi útjára is vonatkozik. Valahol legalulról indulunk el, bejárjuk és megtapasztaljuk a szinteket, és egyik szintről csak úgy jutunk a következőre, ha megérettünk rá, ha eljött az ideje, ha átestünk a beavatáson, és átengedett a Küszöb Őre. Ugyanis minden egyes szint nagyobb tudatosságot és több szellemi-lelki-testi energiát hoz, amihez belülről fel kell nőni. Az emberek szellemi útjukon mindig azokkal értik meg legjobban magukat, akik hozzájuk hasonló szinten vannak.
A rezonancia törvénye
Ez vezet át az ezoterikus szemlélet következő alaptanításához: a rezonancia törvényéhez. Ez azt mondja ki, hogy a hasonló hasonlót vonz. Ennek a törvénynek is van tágabb (makrokozmikus) és szűkebb (mikrokozmikus) megnyilvánulása. Szűkebb értelemben azt jelenti, hogy azzal találkozunk, ami bennünk is ott van, hiszen a találkozás csak a hasonlóságok összekapcsolódásával jöhet létre. Tehát, olyan emberekkel, eszmékkel, lehetőségekkel találkozunk, amelyek bennünk is megvannak. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy a valóságnak csak azt a szeletét tudjuk érzékelni, amelyre rezonánsak vagyunk. Minél tágabb, emelkedettebb a tudatunk, annál több mindent tudunk érzékelni.
Az energiaminta
A rezonancia törvénye pedig átvezet az energiaminták törvényéhez. Ez azt mondja ki, hogy minden tevékenység – legyen az gondolati vagy fizikai – egy energiamintát rajzol meg, és minél többször, minél többen, minél nagyobb erővel végzik ezt a tevékenységet, annál erősebb és tartósabb lesz az energiaminta. Minél erősebb a minta, annál nagyobb a kényszerítő ereje. Ez érvényes mikrokozmikus és makrokozmikus, szellemi és fizikai síkon is. Az energiaminták tágabb szintű példái a népszokások vagy éppen a közgondolkodás. Amit sokan és erősen hisznek, az "igazságként és valóságként" kerül be a köztudatba, és tudattalanul hat azokra is, akik eredetileg másként gondolkodtak.
A szinkronitás
A rezonancia és az analógia törvényének egyik következménye a szinkronitás*. Ezt a szót C.G. Jung használta a "jelentőségteljes egybeesések" leírására. Jung szerint az álmokban és misztikus élményekben a tudattalan szimbólumai gyakran egybeesnek a fizikai valóságban megtapasztalt dolgokkal. Jung úgy tartotta, hogy a szinkronitás képezi az asztrológia és egyes jövendölések alapját.
Ezoterikus megfogalmazásban azt nevezzük szinkronitásnak, amikor az események egy időben, egymással párhuzamosan zajlanak le a valóság különböző síkjain.
*Nyelvhelyességi okokból nem használom az igen elterjedt "szinkronicitás" kifejezést, mivel szintén fordítási hibának tartom. Ez egy német szó tükörfordítása, amelynek ráadásul görög előtagja és latin képzője van. Így a nálunk használt "szinkronicitás" szó a görög-latin keverék német változatának magyarosítása. A szinkron görög eredetű szó jelentése: egy időben lefolyó, egyidejű (azaz, melléknév).
A véletlen
A rezonancia és az analógia törvényének ettől sokkal alapvetőbb megnyilvánulása az ún. véletlen. Az ezoterikus tanítások szerint nincsen véletlen, hiszen a szellemi világban rend és törvényszerűség uralkodik, amely ugyan leképeződik a fizikai síkra, de az, aki nem lát rá a dolgok mögötti összefüggésekre, nem tudja összekapcsolni a fizikai megnyilvánulást a szellemi törvényekkel, így "véletlennek" nevezi a törvényszerű eseményeket. A hétköznapi életben ez például azt jelenti, hogy ha szükségünk van valamire az előrehaladásban, akkor találkozni fogunk azzal a személlyel, könyvvel vagy információval, ami éppen akkor segít.
A polaritás törvénye
Az ezoterikus tanítások másik fontos alaptörvénye a polaritás. Ez azt jelenti, hogy az ember olyan valóságban él, ahol mindent kettősségben érzékel: ég és föld, anyag és szellem, jó és rossz, férfi és nő.
A polaritás törvénye kimondja, hogy a két ellentétes minőség egységet alkot, amit az ember azért lát kettősnek, mert a gondolkodása poláris.- Mikrokozmikus (emberi) és makrokozmikus (környezet, univerzum) szinten is érvényes.
- A legalapvetőbb póluspár a férfi és a női, ami nem azonos a biológiai nemekkel, hanem inkább minőség halmazokra vonatkozik. Sajnos ez nem tisztázódott le a nyugati gondolkodásban, ezért a félreértések elkerülésére legjobb a távol-keleti yin-yang megfogalmazás, amely kissé távolabb van az értékítélettől.
- Minden pólus valamelyest magában hordozza saját ellenpólusát. (Pl. Minden nőben vannak férfi tulajdonságok is, és minden férfiben női tulajdonságok.)
- Egyetlen pólus sem távolítható el a világból. Ebből következik, hogy felesleges az ellentétek közötti harc, a kozmikus törvényszerűségek nem engedik, hogy bármelyik is véglegesen "győzzön" a másik felett.
- Minél inkább felerősödik az egyik pólus – és ezzel párhuzamosan úgy látszik, hogy a másik meggyengül – annál nagyobb az esélye annak, hogy hirtelen pólusváltás következik be, és az erősödik meg gyorsan, ami eddig gyenge volt, és az veszti el erejét, ami eddig erős volt.
- A polaritás világát nem letagadni kell, hanem áthaladni rajta. A megoldás nem ezen a síkon van, hanem e felett, ami azt jelenti, hogy nem az egyik pólust kell választani, hanem egyesíteni kell az ellentéteket.
- A polaritás világa az ember szellemi útján nem kikerülhető. (Kivételt képeznek azok a megvilágosodott mesterek, akik olyan szellemi szinten állnak, hogy földi tartózkodásuk során soha nem lépnek be a polaritás világába.) Aki nem hajlandó megmerítkezni a poláris valóságban, az nem juthat el az egységbe sem.
A polaritás törvényéről azt is tudni kell, hogy egy megtört létállapot kifejezője. Az ezoterikus tanítások szerint a világ eredeti állapota a tiszta szellemiség, ahol egység van. Ez a létállapot megtört és lefokozódott, azaz az egységből létrejött a kettősség, a polaritás világa. Az ember legfőbb szellemi célja pedig visszajutni a tökéletes létállapotba.
Test-lélek-szellem egysége
A következő fontos tanítás a test-lélek-szellem egysége, kölcsönhatása és egyensúlya. Ez az analógia törvényére vezethető vissza: a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése. Az ezoterikus tanítások az embert anyagba zárt szellemnek tekintik, és lényét három nagy síkra osztják fel: testre, lélekre és szellemre. Alaptörvénye: a szellemi minőség határozza meg a lelki és testi minőségeket (lásd szellemi hierarchia!), de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások. Azaz, alapvetően a tudat határozza meg a fizikai létet, de a testi lét is visszahathat a tudatra. A szellem és a test megfelel a szellem és az anyag poláris ellentétpárjának, a lélek pedig a közvetítő, összekötő elem a két véglet között.
E hármasság kezelésében figyelembe kell venni az ezotéria másik nagy tanítását: az egyensúlyt. A tanítások szerint az a legjobb, ha az ember nagyjából egyszerre fejleszti magát mindhárom szinten. Ezzel meg tudja őrizni az egyensúlyát, viszonylag közel marad saját középpontjához, és így veszít a legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki elsajátít egy szellemi törvényt, akkor azt át kell ültetnie a hétköznapokba is.
Az éberség
Az ezoterikus tanítások gyakran hivatkoznak az éberség fogalmára. Ezt először a hagyomány szempontjából mutatom be: Az ősi mesterek ezt tartják az egyik legnagyobb célnak az ember életében. Tömören kifejezve: az az éber, aki felébredt az érzékek csalóka világából, aki látja, hogy a világ, amelyben él, álomkép, illúzió. "Az éber, aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát." – írja Hamvas Béla. Ahhoz, hogy valaki éber legyen, az egység világában kell élnie, ahol egynek éli meg magát mindennel. Minél távolabb kerül az emberi tudat az isteni egységtől, annál inkább lefokozódik az ébersége, annál inkább kába, álmos. A kába tudatállapot jellemzője, hogy az ember egyedül, elszakadva, magányosnak érzi magát. A kábaság megszünteti/elfedi az egység-tudatot. Ennek megértéséhez visszagondolhatunk a hierarchia törvényére: a szellemi csúcson az éberség, azaz az Egy van, ahol a tudat egységben érzékel mindent. A szellemi hierarchia alján a kábulat, álmodás, azaz a Sok van: itt a tudat elszigetelve, elhagyatva érzi magát, befalazva önmaga szűk világába. Az álmosság, a kábaság egyenlő a beszűkült, lefokozódott tudattal, a hagyományok szavaival élve: a megtört léttel.
Az éberség tehát az ember által elérhető talán legmagasabb tudati állapot, amelyet lehet úgy fogalmazni, hogy a legtisztább szellemiséggel való azonosulás, de úgy is, hogy a halhatatlanság elérése.
Mivel a nyugati ember szinte mindent cselekvéssel és "tanulással" akar elérni, fontos kihangsúlyozni, hogy az éberséget nem lehet erőfeszítéssel, szorgalommal, ismeretszerzéssel vagy akarattal elérni. Semmi szokványos emberi eszközzel, mert ez isteni kegyelemből kapható meg.
Sokan hiszik, főleg manapság, hogy az intellektuális megismerés, a tudás mindennek a kulcsa. Az ilyen tudás kifelé irányul, a Sokra: adatokra, számokra, definíciókra kíváncsi, de nem a lényegre, ami az anyag mögött van. Sőt, még jobban álomba ringathatja a tudatot, mintha semmit sem tudna, hiszen eltávolítja az Egytől.
Lélek
Rendkívül sok értelmezése van ennek a szónak. A pontos meghatározást nemcsak a felfogások különbsége nehezíti, hanem az is, hogy a magyar nyelvben összemosták a lélek és a szellem kifejezéseket (Biblia fordítások). Egyes felfogások szerint a lélek elsősorban az ember érzelmi teste. Más felfogás szerint az a rész, amely életről-életre testet ölt a fizikai világban, és őrzi minden inkarnáció emlékét. Megint más felfogás szerint az ember örök, immateriális, spirituális dimenziója, amely megjeleníti a fizikai formát.
Szellem
A lélekhez hasonlóan rendkívül sok értelemben használják. Az ezoterikus filozófiában általában a legfelsőbb, isteni minőséget jelölik meg vele. A spiritizmusban az elhunytak finomtesteit nevezik így, akik a médiumon keresztül tudnak kommunikálni az élőkkel. A természetvallásokban minden természeti elemnek – fának, sziklának, pataknak – is van szelleme. Az Újszövetségben is számos jelentése van: meghalt ember asztrális teste, megszálló lény, angyali lény, és "Spiritus Sanctus", azaz Szent Szellem, amit sajnos Szent Léleknek fordítottak.