Spirituális tanítások - Szabó Judit honlapja


Kedves Vendégem!



Legnagyobb keresztény ünnepünk alkalmából egy olyan tanítást idézek, amely gyönyörűen megvilágítja azt a szellemi ajándékot, amelyet ezen a napon kapott az emberiség.
Ezzel kívánok minden kedves Látogatómnak fényes, igazi ünnepet!


Szeretettel:


Szabó Judit





"Dicséret és örök hálaadás legyen a mi Istenünknek, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy megkeresse azokat, akiket a kegyelem révén össze akar gyűjteni arra a nagy aratási napra, amikor a Földnek be kell szolgáltatnia a maga termését. Ez a termés azokból a lelkekből áll, akiket megérlelt a szenvedés, a próba, de megérlelt elsősorban Isten kegyelme. …

Az Úr már elejétől fogva készült erre az áldozatra az Istentől eltávolodott szellemekért, akik száműzve a mennyei békességből, kénytelenek időtlen idők óta a sivatagban bolyongani, mert elvesztették a lelkük irányérzékét, amely visszavezethetné őket az elhagyott mennyei Paradicsomba.
Ezt az irányérzéket akarta a mi Urunk az itt vándorló emberek lelkében újra felébreszteni. Az emberi léleknek szüksége van erre az irányérzékre, hogy hazataláljon, hiszen ezer sebből vérzik, ezer hiánnyal küszködik, szenved az eltávolodás következményeképpen. A helyes utat pedig nem találta meg, mert attól már régen eltért, s az irányérzék elhomályosodott a lelkében. Ezt az irányérzéket meg kell tisztítani a rárakódott tévedésektől, hogy a szellem megérezze, mi a helyes, mi a jó, mi az igaz, és mit kíván tőle Isten. Ha ezt megérti, és Isten kívánságát teljesíti, akkor nem kell reménytelenül bolyongania a Földön, hanem hazatalál a mennyek országába.

A karácsony a Megváltó születésének emlékezetére szentelt ünnep, a szeretet ünnepe. Le akarom azonban venni lelki szemeitekről a hályogot, hogy megértsétek, hogy nem annak a szeretetnek az ünnepe, amellyel ti ünnepeltek, amelytől a magatok boldogságát remélitek ezen a világon: nem a testnek kedvező szeretet ünnepe. A testet dédelgető szeretet túlontúl eltölti az embert, és így helytelenül gyakoroljátok a szeretetet a gyermekeitekkel és hozzátartozóitokkal szemben. Ezt a nem is egészen szívből jövő szeretetet szokásba vettétek, és ez a szokás súlyos terheket ró reátok. S amíg ezek alatt a terhek alatt roskadoztok, addig elfeledkeztek a lelketekről, és elfeledkeztek arról a szeretetről, mely nektek ezt az ünnepet ajándékozta… .

Az ünnep ugyan ünnep a ti részetekre is, de én szeretnélek titeket a külsőséges ünneplésből kiragadni, és a benső énetekre terelni a figyelmeteket, hogy a lelketek megszentelt, tiszta érzését vigyétek oda a jászolbölcsőhöz. Hiszen az Úr azért szállt alá a Földre, hogy a lelketekben ezeket az érzéseket világossá tegye, hogy ezáltal titeket Magával vihessen az Ő mennyei otthonába. Ezeken a fénylő, sugárzó érzéseken keresztül szólni tud hozzátok, s vezethet titeket az Ő útján, amelyet életével mutatott meg a Földön.
Menjünk azonban vissza kétezer évvel, amikor még ez az ünnep nem létezett. Ugyanaz az állapot állhat elő számotokra is az utolsó napon, az utolsó órában, amikor majd számon kéri tőletek az Úr azokat az igazságokat, melyeket belétek ültetett, mint azok számára, akik abban a régmúlt időben is a szokásoknak eleget tettek, de a lelkük nem ismerte fel a megszületett Messiást. Alá kell tehát merülnötök ezeknek a megszokássá vált igazságoknak mélységeibe, s meg kell találnotok a külső formák mögött a lelki lényeget, mert odaát a valóság világában csak a lényeg számít. Ott külső forma nincs, ott nincs semmi, ami a lélekben hangulatot ébresszen. Ott minden lélek magára van hagyatva, önmagában kell a szentélyt felállítania, hogy istentiszteletet tartson. Ott hiába keresi a lélek az orgonaszót, a művészi karéneket, hiába keresi a külső, csillogó fényt, a pompát, hiába keresi a többieket, hogy összeolvadjon velük az éneklésben, az imádkozásban, hogy egymást támogassák: mindez nincs. Odaát csak a lényeg segítségével lehet az Istennel való kapcsolatot megteremteni.

Nem akarom azt, hogy amikor majd elhagyjátok ezt a világot, ennek minden vallásos megmozdulásával, szokásával, külsőséges kereteivel együtt, ott álljatok a bizonytalanságban, és ne tudjátok, hogy hol találjátok meg a ti üdvözítő Krisztusotokat.
Nem tudom, hogy a magukat keresztényeknek nevező embercsoportokból hány lélek viszi majd magával az örökmécset, a lényeg világosságát. A karácsony ünnep, mert szokássá vált. Ünnep, mert a gyermek szüleitől látja, a szülők pedig az egyházakból merítik azokat az emlékeket, amelyek ezt az ünnepet ünneppé tették.
Sokan vannak azonban, akik számára a hit csak külső forma, külső ceremónia, megszokás, a gyermekkorból magukkal hozott emlék, amelyet később az élet kitöröl a lélekből. Az ember csupán a halál küszöbén, vagy valami súlyos megpróbáltatás idején — amikor csakugyan érzi a lélek, hogy nincs semmi, ami őt a szokás korlátai közt megtarthatja — várja a csodát, hogy Isten megmenti őt azoktól a borzalmaktól, amelyek tévedéseinek következményei. Hit nélkül úgy jár az emberi lélek, mint a Krisztus születése idején élt rómaiak jártak, akik túltengő hatalmukkal még további győzelmekről álmodtak. Megkorbácsolták a rabszolgákat, egymásnak meg hízelegtek. Ugyanez volt a zsidó papi fejedelmek sorsa. Ők is nagyok akartak lenni, és a rablánc eldobásáról álmodoztak. Mózes törvényét … úgy fúrták-faragták, hogy számukra kedvezőbb kijelentéseket találhassanak benne, amelyekkel hatalmukat és jövedelmüket szaporíthassák, és a néptől tiszteletet követelhessenek maguknak.

Kétezer évvel ezelőtt a sötétség tombolt a világon. A fiatalok szívében a vér szava uralkodott, egymás legyőzéséért, az elsőség megszerzéséért, kiváltságokért és elismerésekért küzdöttek. A hatalmasok arra törekedtek, hogyan múlhassák felül egymást a fényűzésben, pompában és az érzéki örömökben. A szegények, az elhagyottak, az elnyomottak pedig várták a szabadulás percét, amikor valami csoda történik, és ők kerülhetnek majd felül, ők hatalmaskodhatnak, ők parancsolhatnak, és ők élvezhetik azokat a testi gyönyöröket, amelyeket most nélkülözniük kell, mert sorsuk ezt írta elő számukra.

Csak kevesen voltak olyanok, akik nem a külsőségekben keresték a szabadulást, hanem hittek Isten ígéretében, és nemzedékről nemzedékre várták Isten ígéretének megvalósulását. Ezek a lelkek sejtették, hogy megjön a szabadulás, amelyet Isten ígért. Tudták azt is, hogy ez nem az a szabadulás lesz, amelyről a test álmodik, hanem a lélek szabadulása mindentől, ami a testnek kedvez, amivel azonban szenvedések vannak egybekötve. Ezek a lelkek azt várták, hogy új világba, új életbe léphessenek át, ahol megszűnnek a válaszfalak, megvalósulnak a jó és igaz törekvések, jó cselekedetek veszik körül a lelkeket, és mennyországot teremtenek számukra. Ezek a lelkek fel tudták fogni az angyalok által hirdetett isteni ígéretet. Ezek meg tudták érteni, hogy a Föld fordulóponthoz jutott, a régi igazságok, a kemény törvények elavultak, új élet veszi kezdetét. Felismerték a jászolban fekvő kicsiny gyermekben Isten egyszülött Fiát, aki által hatalmas dolgokhoz jut el a világ, aki az élet megvalósulását hozza a Földnek.

Ha visszatekintetek a kétezer év előtti időre, és azokat az időket összehasonlítjátok a mával, láthatjátok, hogy az emberek ma is meg vannak terhelve érzéki vágyakkal. A ma embere sem boldogabb a régi embernél. Bár a keresztény világban a szeretet forma szerint uralkodik, de valójában az emberi lelkek nem változtak meg. Vajon lemond-e a mai ember is a maga hasznáról, elsőbbségéről, dicsőségéről, vagy talán csak a kényelméről is, amikor arról van szó, hogy valamit áldozzon a szeretet oltárán? Vajon többet tesz-e a mai ember az ő sokat emlegetett civilizációjával, mint azok a hívő emberek, akik akkor éltek, mikor a mi Urunk a földre szállt? Vajon nem ölik-e egymást ma is az emberek? Nem égetik-e el az Isten áldását, hogy nagyobb ára legyen a terménynek, és több hasznot hajtson a föld annak, ki azt birtokában tartja? Vajon boldogabb, elégedettebb-e ma az ember? Nem tagadják-e meg százezrek és milliók Isten nevét, mert szerintük nincs Isten? Az ember eszével teremthet jót és gonoszat. A hivők, akik ünnepelnek, vajon képesek-e a legkisebb áldozatra, ha abból számukra semmiféle elismerés, semmiféle dicsőség nem fakad? Nagyon kevés azoknak a száma, akik csakugyan lélek szerint ünneplik meg a karácsony ünnepét, akiknek lelkében csakugyan megszületik Isten eszméje. Ez az eszme ezeket a lelkeket belső világukban olyan cselekedetekre ösztönzi, amelyek a világot jobbá, igazabbá tehetik. …

... Isten nem keresi a hatalmasokat, mert azoknak szíve bemohosodott. Nem keresi a tudósokat, sem a győzteseket, hanem keresi az egyszerűeket, a kicsinyeket és alázatosakat, akik testi életüket Istennek szentelik. Ezek részére születik meg Krisztus, az ő részükre jön létre az összekapcsolódás Istennel. Ők elmondhatják, hogy ettől az időtől fogva Isten velük van. Ezekbe a lelkekbe Isten beírja a Nevét, és ez a Név megtartja őket. Vannak olyan lelkek is, akik ma még az elsőbbségért törtetnek, de Isten eleve kiválasztotta őket. Ezeknek lelkéről egy sorscsapással letörli a hiábavalóság füstjét, s a felébredő lélek meglátva Isten kegyelmét, elhagyja a világ útjait, lelkében megtér Istenhez, és cselekszi Isten akaratát. Az ilyen ember földi élete többé nem testi élet, nem a test igényeinek kielégítése, hanem Isten akaratának betöltése.

Ennek eredményeképpen pedig a megtért lélek beléphet Isten országába, amelyet Isten egyszülött Fiának születésével nyitott meg a földi ember részére. Ez az a nagy ajándék, amelyet ezen a napon kapott az emberiség, ez az a szeretet, amely nem kedves a testnek. Ha Isten kedvezni akart volna a testnek, könnyen felszabadíthatta volna a választott népet. Naggyá tehette volna Izrael népét, de Isten nem a mulandónak akart ajándékot adni, hanem az örökkévalónak, az éhező, fázó, nélkülöző léleknek. Új igazság, Isten igazsága, a szellem igazsága gyúlt ki a betlehemi jászol felett a bölcseket vezető csillagban. Ez az új világosság fénylik ma is azok számára, akik lélek szerint keresik Üdvözítőjüket."

1939. december 25.



A Névtelen Szellem bölcsészete
Ezotériák
I. kötet 83-84.old. – Szellemi Búvárok Pesti Egylete, 1940






A HONLAP TARTALMA
Nyitóoldal A legismertebb ezoterikus irányzatok Könyveim
Köszöntő A tanítvány útja Tanfolyamok, előadások
Honlaptérkép /részletes tartalom/ A hiteles tanító és tanítás kiválasztása Ajánlás
Spirituális világnézet 2012 - A globális spirituális átalakulás
A lélek szárnyai A kegyelem