A hiteles tanító és tanítás ismérvei között nagyon sok hasonlóság van, ezért is bocsátkoztam részletekbe a tanítókkal kapcsolatban. Mivel a keresők többsége a tanítással nyomtatott könyv formájában találkozik, ezért az alábbi ismérvek abban segítik, hogy egy könyvről el tudja dönteni, hogy hihet-e neki, vagy sem.

Még mielőtt rátérnék az ismérvekre, összehasonlításul nézzük meg, hogy eredetileg mit tekintettek tanításnak.
Az archaikus korban minden tanítás alapját a kinyilatkoztatás jelentette. A kinyilatkoztatás szent volt, mert a teremtés legnagyobb titkait tartalmazta, amit természetesen csak igen kevesen érthettek. Pontosabban csak azok, akik elérték a kozmikus tudat állapotát, hiszen a kinyilatkoztatás megértése olyan teremtő erőket szabadít fel, ami elpusztítja a be nem avatottakat. A kinyilatkoztatást mindenütt titokban tartották, több helyen – például a keltáknál – tilos volt lejegyezni. Máshol burkoltan maradt fenn, vagy bizonyos szövegekbe elrejtették. Vannak szent könyvek, amelyek több szövegréteget tartalmaznak. A legfelső, ami a legkönnyebben érthető, mindenkihez szólt, de nem volt különösebb jelentősége. A következő néhány réteg már a világ működéséről szóló titkos tanítás volt, a legmélyebb réteget pedig csak a legmagasabb fokú beavatottak (1-2 fő) ismerték.

A kinyilatkoztatást mindenütt megkülönböztették a hagyománytól, ami az emberi életre vonatkozó törvényeket, szabályokat, tanításokat tartalmazta. A hagyománynak mindig összhangban kellett lennie a kinyilatkoztatással. Ezt mai nyelven úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a kinyilatkoztatás a szellemi hierarchia legmagasabb pontjáról származó tanítás, közlés a világ teremtéséről és működéséről, a hagyomány pedig ennek a "hétköznapi" alkalmazása és magyarázata. Ennek hatalmas jelentősége abban állt, hogy ilyen isteni kinyilatkoztatáson és hagyományokon alapultak olyan kultúrák, amelyek évezredekig (!) virágzottak. Szemben a mai profán léttel, ahol a társadalmak javarészt ember által (poláris világ) hozott törvényeken alapulnak, és jó, ha néhány száz évig működnek.

A mai ezotéria ennek az évezredes hagyománynak a maradványa, ezért itt szóba sem jöhet a kinyilatkoztatások megértése. Ez azonban természetes, hiszen a tanítványnak az első osztállyal kell kezdenie, nem a doktori disszertációval. A tanítvány útjának megfelelően először a legközérthetőbb tanításokkal kell megismerkednie, majd fokozatosan haladnia a mélységek felé. Amit a mai kereső a könyvesboltokban találhat, az rendkívül vegyes válogatás a különböző kultúrák hagyományaiból és titkosnak mondott tanításaiból. Így a keresőnek nemcsak azt kell eldöntenie, hogy egy tanítás hiteles-e, hanem azt is jó, ha tudja, hogy az éppen szimpatikus technika – hiszen javarészt technikák árusításáról van szó – melyik kultúra melyik szakaszába illeszthető be. Az idegen kultúrák tanításainak megértéséhez nélkülözhetetlen az adott kor és kultúra (és nyelv) ismerete – amihez jelentős vallástörténeti és történelmi ismeret kellene, amivel a kereső érthető módon nem rendelkezik. Erről sajnos még a saját kultúránkban sincsenek ismereteink, hiszen az Újtestamentumban is számos részlet van, amely részben fordítási hibák miatt, részben az adott kor ismeretének hiányában félreérthető.

A fizikai síkon tehát ezzel kell számolnia a keresőnek, amitől nem kell végleg elkeserednie. Az isteni vezetés még ebben a zűrzavarban sem hagy magunkra. El kell indulni, hiszen az egyik szent könyv szerint: "Ha egy lépést teszel Isten felé, Ő kettőt tesz feléd."
Ami a zavarban lévő keresőnek tanácsolható: ha egy új tanítással akar megismerkedni, próbálja meg elhelyezni az ezotéria alapirányzatain belül, így tudni fogja, hogy az adott tanítás egyáltalán abba a csapásirányba tartozik-e, amelyen ő haladni akar, vagy egészen más jellegű. Ha idegen kultúrákhoz kapcsolódó tanításról van szó, mindenképpen tanácsos tájékozódni az adott kultúráról, hogy a tanításról le tudja fejteni az adott kor és környezet hatását.

Van még egy jelenség, ami szintén korunk jellegéből adódik: Ma már nehéz eredeti tanításokat találni, mert az utóbbi 10-20 évben – a fogyasztói társadalom hatására – ezeket ósdinak és mindenképpen felújításra szorulónak találták. Ennek következtében már alig van olyan könyv, ami például az ősi, eredeti asztrológiáról vagy jógáról szól. Ehelyett mindenféle "felturbózott" változattal lehet találkozni: Kovács Józsi asztrológiai irányzatával vagy a Tóth Manci féle jóga meditációval. Mindez arról szól, hogy az alirányzatok megteremtői nyíltan kijelentik: az eredeti tanítás már idejétmúlt, nem elégíti ki a modern kor igényeit, ezért meg kell újítani.
Mint arról szó volt, a valódi ezoterikus tanítások az egység világából származnak, amely az időn túl van, így örök érvényűek. Soha nem szorulnak "felfrissítésre", vagy "modernizálásra". A nagy tanítások (pl. asztrológia) felaprózódása ezernyi alágazatra, szintén arra utal, hogy az Egy helyét a Sok foglalta el, azaz a tanítás a szellemi szférákból lezuhant a poláris világba.

Ezért a kereső jól teszi, ha egy új tanítással való ismerkedés elején az eredeti tanítást kutatja fel, hiszen így meg fogja érteni az ebből származó "alágazatokat", de ha fordítva teszi, akkor nem fogja tudni, mi volt az eredeti tanítás.
A hiteles, tiszta tanítás két dolog miatt tiszta és hiteles:
1.  tiszta szellemi forrásból származik, nem a poláris emberi világ szüleménye.
2. lejegyzője és átadója szintén tiszta lélek, aki átélte a tanítást, így nemcsak az eszével érti.
Ha bármelyik feltétel hiányzik, torzul a tanítás.

Az emelkedett, tiszta szellemiségű tanítások ismérvei szóban és írásban:

- A tanítás alapjai valamely ősi, több ezer éves kinyilatkoztatáson és hagyományon nyugszanak.
- A tanítás végcélja ezoterikus, azaz az ember szellemi felemelkedését, hazatérését szorgalmazza.
- A tiszta tanítást olvasva vagy hallgatva elménk kitisztul, emelkedettebb szellemi állapotba kerülünk, és több energiánk lesz, mint előtte.
- A fogalmazás tömör, egyszerű és érthető. Az emelkedett szellem ismertetőjele, hogy a legkomplikáltabb tanítást is úgy tudja átadni, hogy az is megértse, aki még soha nem hallott róla. Mindezt úgy teszi, hogy a tanítás szellemi színvonala megmarad, nem húzza le a polaritásba.
- Nem kelt félelmet, bűntudatot, kisebbségi érzést és nem uszít senki és semmi ellen. Ez azonban nem jelent "pozitív gondolkodást", azaz bátran felfedi a hibákat, de igyekszik rámutatni a megoldásra is.
- Követőinek nem ígér azonnali eredményeket, vagy hatalmat mások felett.
- Önismeretre, belső munkálkodásra, az emberi lét és az isteni törvények erkölcsi alapjainak betartására ösztönöz.
- Önálló gondolkodásra és döntésre buzdít.

Ha ezeket az ismérveket megtaláljuk a tanításban, bizalommal fogadhatjuk be – ami természetesen nem ment fel az önálló gondolkodás feladata alól.