Kedves Olvasó!

A nemrégiben lezajlott óriási vihar után egy ismerősöm – akit az utcán ért utol az eső – azt mondta: „Szörnyű volt, az utakon 40 cm magasan hömpölygött a víz, … olyan volt, mint egy katasztrófa filmben!” S ez utóbbi mondatán szomorúan elgondolkodtam. Azért szomorúan, mert bár az e mögött lévő összefüggés sokak számára régóta világos, és könnyen érthető, ám a lényegi felismerés semmilyen változáshoz nem vezetett a világban. Az álom tovább tart, s egyre mélyebb.
Ahogyan azt korábbi cikkeimben és előadásaimban részletesen elmondtam, az ember vágyai és a valóság között egyenes összefüggés van. A mai korban pedig, ahol igen erős és magas rezgésű energiák vannak jelen, a vágyak megvalósulásához nem kellenek évtizedek – ahogyan korábban – hanem elég akár pár év is.
A szellemi üzenetek már az 1980-as évektől figyelmeztettek, hogy a hírek egyre rémesebbek lesznek, a filmek pedig egyre vadabbak – s aki ezt tekinti valóságnak, az ezekben fog élni. De erre utal a honlapomon olvasható ezer éves prófécia is:

„Az ember képes lesz életre kelteni a káprázatokat.
Érzékeit becsapja, megérinteni véli azt, ami nincs,
Olyan utakon jár, amelyet csak a szeme lát.
És az álom így valósággá válik
De az ember már nem fogja tudni megkülönböztetni a valóságot és a káprázatot.”

Amit a 15-20 évvel ezelőtt készült katasztrófa filmek bemutattak, azt a tömegek élvezettel és mohón szívták magukba. S az eredmény: egyre több természeti csapás, egyre szélsőségesebb időjárás – pontosan úgy, mint a filmeken. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen témájú filmek nem azért születtek, mert „művészi” megalkotójuk megsejtette a jövőt. Ellenkezőleg: az sejthető, hogy a filmek alkotói megérezték, mi hiányzik a tömegeknek, s ezt megalkották. A tömegtudat pedig megvalósította.
Erre már régen rájött sok-sok ember, de a felismerésen túl semmi nem történt. A filmek egyre jobban uralják a tömegek tudatát, akik ezeken keresztül még könnyebben befolyásolhatók. Tudatok milliói élnek már önmaguk által bezárva egy képzeletbeli világban – ami kihat a fizikai síkra is.

Így most a szemünk láttára zajlik le az, amit eddig a könyvekben olvastunk: „a tudat megteremti a maga valóságát”. A téma részletesebb bemutatásához közlöm egy régebbi cikkemet. Ehhez még csak annyit szeretnék hozzátenni: Tapasztalataim szerint azok, akik törekszenek szellemi úton járni és fejlődni, már létrehoztak magukban és maguk körül egy olyan „burkot”, energiát, ami megvédi őket a másik valóság pusztító erejétől. Ezt a burkot pedig a másfajta gondolkodás, érzés és cselekvés hozta létre, amely mást tekint valóságnak, nem azt, ami a világban nagyrészt zajlik.
A feladatunk „csak” annyi: tovább táplálni, erősíteni és kiterjeszteni ezt a másik fajta valóságot, amely a békén és a szereteten alapul. Ez Noé bárkája a tudattalan mai özönvizében.