Spirituális tanítások - Szabó Judit honlapja

A mágia eredete az idők homályába vész, feltehetőleg ugyanúgy az archaikus kor bölcsei hozták létre, mint az ezotéria többi alapirányzatát is. A szónak nincsen egységes definíciója, hiszen minden korban mást és mást értettek rajta. A mai – inkább exoterikus – megfogalmazás szerint: a mágia a természet titkos erőinek felhasználása az események befolyásolására. Ha ez a cél jó, akkor a módszert fehér mágiának nevezik, ha arra használják, hogy másoknak ártsanak, akkor fekete mágiának nevezik. Ebből a viszonylag közismert megfogalmazásból egyértelműen kitűnik, hogy itt már a polaritás világáról van szó, ezért a ma közismert mágiának nem az ember szellemi felemelkedéséhez van köze. A mágiának mindig is a hatalomhoz volt köze. Ez a hatalom lehetett exoterikus – amire széles körben alkalmazták és alkalmazzák – és lehetett ezoterikus, belső, ahol a tanítvány önmagán gyakorolt belső hatalmáról van szó. Ha ez a belső hatalom megvan – ami egyenlő a Legfelső Lénnyel való egyesüléssel – akkor ennek megvan a leképeződése a fizikai világban is. Az erővel pedig csak akkor nem lehet visszaélni, ha a tanítvány előbb a belső hatalmat éri el.

A mágia rövid története
Ismereteink szerint minden nagy kultúra alkalmazta a mágiát. Ez az ókorban a papok kiváltsága volt, ami nem szorítkozott mágikus eljárásokra, hanem minden olyan tudásra használták ezt a szót, ami az élet és a világ törvényeire, összefüggéseire vonatkozott. A Biblia is ismeri a mágiát, és több fajtáját különbözteti meg. A legsemlegesebb és legrövidebb definíció szerint a mágia kapcsolatteremtés a transzcendens világokkal.
A legrégebbi korokban a fehér mágia azt jelentette, hogy az angyalok/égi segítők közreműködésével jó célokra alkalmazzák az eljárást. (Ez természetesen már elveszítette ezoterikus jellegét, mivel a jó és a rossz megkülönböztetésén alapul.) Majd a polaritás törvénye szerint létrejött ennek a kiegészítő párja, a fekete mágia, amit a sötét erők segítségével használtak mások kárára vagy önző célokra. Míg a fehér mágia célja elnyerni a fényes, emelkedett szellemek segítségét bizonyos célok megvalósítására, addig a fekete mágia célja a teremtés feletti abszolút hatalom gyakorlása. A két pólus között természetesen számos köztes eljárás is létezik, létezett.
A mágia újabb kori történetében Agrippa von Nettesheim neve emelkedik ki, akinek műve: "Három könyv az okkult filozófiáról vagy mágiáról". Itt jelenik meg először az "okkult" szó, és a mágiát "a bölcsek ősi tudásának" nevezi.
A XIX. században Eliphas Levi lett a mágia és a modern okkultizmus képviselője. Ugyanebben a században indult útjára az "ún." kopogtató szellemekkel a spiritizmus Amerikában. E század második felében az okkultizmus széles körben terjedt el mind Amerikában, mind Európában. Az 1875-ös év igen érdekes, mert ebben az évben halt meg E. Levi, ekkor alapította meg Madame Blawatsky a Teozófiai Társaságot, és ekkor született Aleister Crowley is, akit a fekete mágia kiemelkedő alakjának tartanak. Végül pedig ebben az évben született C.G. Jung is, akinek páratlan módon sikerült összekötnie az ezotériát a pszichológiával, ezért a mai ezoterikus áramlat egyik úttörőjének is tekinthető.
A mágia története és eszköztára rendkívül gazdag. Az ezotéria útját járó tanítványnak pedig talán ezen az ösvényen kell legjobban odafigyelnie a síkokra: a polaritás világa fölött gyakorolt mágia megszabadulást hozhat, a polaritás világában végzett mágia karmával jár, ami visszahúz a lét kerekébe.

 

Vissza a nyugati hagyomány menüpontra!