Spirituális tanítások - Szabó Judit honlapja






Az asztrológia lényegének meghatározásához Hamvas Bélát idézem:

„… az asztrológia figyelmét azoknak a tetteknek, jeleknek, jelképeknek … sokszerűsége felé fordítja, amelyekre az embernek szüksége van, hogy helyzetét felismerje, és az egységbe vissza tudjon térni. Az asztrológia felhasználja az erőknek és a képességeknek az emberben lévő sokaságát, hogy az analógiákat világosan lássa, és az analógia segítségével az egységbe tartozás tudatát és élményét felébressze.” (Hamvas Béla: Scientia Sacra, Magvető Kiadó, 1988)

Ez a zseniális megfogalmazás kidomborítja az asztrológia ezoterikus végcélját.

Az asztrológia központi elve az analógiás gondolkodás. A „minden egy” alapigazságát „a tudományok királynője” az analógiák segítségével fordítja le, és segít meglátni a különböző formák mögötti azonosságot.

Az asztrológiával kapcsolatban tisztázni kell néhány elterjedt tévhiedelmet. - Ez a tudomány nem úgy jött létre, hogy „már az ősember is megfigyelte a csillagok járását”. Az archaikus korban megfelelően magas szellemi szinten álló bölcsek jegyezték le ilyen módon a mikrokozmosz és a makrokozmosz azonosságát.

- Sokan gondolják úgy, hogy a planéták kisugárzása hat az eseményekre vagy az emberekre, netán meg is határozza ezeket (oksági törvény). Ez a felfogás az újkori tudomány hatásának eredménye, amely megpróbálta a maga módján értelmezni az asztrológiát. Ez téves, hiszen az asztrológia az analógia módszerével dolgozik, nem pedig a kauzalitás elvével.

- A tudományos megközelítés kifogásolja, hogy az asztrológia világképe geocentrikus. Ehhez a következőket érdemes tudni: A közel-keleti hagyomány Henochnak tulajdonítja az asztrológia megalapítását. Henoch könyvében pedig vannak olyan részek, amelyek kifejezetten arra utalnak, hogy a naprendszer középpontjában a Nap áll, és a bolygók körülötte keringenek. Tehát nem ismeretbeli tévedésről van szó. Mint az analógiás gondolkodásban mindent, ezt is a képek oldaláról kell megközelíteni. A Földnek azért van központi helyzete az asztrológiában, mert ősminta, amely segít megérteni az összes analógiát. Egyébiránt pedig az asztrológiában teljesen mindegy, hogy egy planéta fizikailag hol helyezkedik el, hogy kering-e vagy mozdulatlanul áll, hiszen nem fizikai megnyilvánulásokról vagy sugárzásokról van szó, hanem az egyetlen valóság leképeződéséről. Az asztrológia az állatöv jegyeit és a planétákat használja képként, amelyeket analógiába állít a világegyetemet alkotó ideákkal.

Az asztrológiában nagyon fontos szerepet tölt be az idő minősége. Ez a hétköznapi életben használt időmennyiség ellentétpárja, amely azt mutatja meg, hogy egy adott pillanatban és helyen milyen események jelenhetnek meg. Vagy másképpen fogalmazva: egy adott időpontnak mindig megvan a maga minősége, így ekkor csak olyan dolgok történhetnek, amelyek megfelelnek ennek a minőségnek. A különböző időpontok különböző tartalmaknak nyitnak utat, amelyek csak a megfelelő időben jelenhetnek meg a valóság számunkra is látható, érzékelhető síkjain.

Az asztrológia vizsgálódásain belül az egyéni sors elemzése viszonylag újkeltű eljárás. Ettől sokkal ősibb egy adott, fontos esemény (szerződések megkötése, koronázás) időpontjának megfelelő kiválasztása, azaz a tervezett eseményhez megtalálni a minőségben hozzáillő időt. Ez annak a jele, hogy az asztrológia használói tudták, hogy akkor nem bontják meg a világrendet, ha a külső és a belső minőségeket egymáshoz illesztik. Ennek már csak a profán olvasata az, hogy ebben az esetben „sikeres” lesz a „vállalkozás”. A megfelelő időminőség megtalálásához „bele kellett nézni az órába” (hora=óra, skopein=belenézni), azaz egy horoszkópot kellett felállítani. A horoszkóp tehát egy adott időpontban és helyen képezi le az égboltot, és egyben mandala is, mivel az adott pillanatot teljes mélységében, minden síkon bemutatja (anyag, lélek, sors, elemek, ideák, stb.).

Az asztrológia „eszköztárában” kiemelkedő helyzetet foglalnak el a planéták és az állatövi jegyek. A planéták alapvető ideákat jelképeznek, és a klasszikus asztrológia hét ilyen ideával dolgozik: a Nap, a Hold, a Merkúr, a Mars, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz. Ezek az ősi képek megjelennek a szellemi hierarchia minden síkján, így egy-egy planétának rendkívül sok analógiás megfelelője van. Az állatöv jegyei kozmikus helyek, amelyek jelentéstartalma szorosan összefügg a bennük uralkodó planétával. Az állatöv azonban egy csodálatos mandala is, amelyben felfedezhetjük az emberi tudat fejlődésének állomásait. A Nap útja és az emberi sors analóg – ezért is beszél több mitológia Nap-hősökről – így az állatövi jegyekben járva pontos képet ad mindazokról a törvényszerű fejlődési állomásokról, amin az ember végigmegy, amíg visszajut szellemi hazájába.

Az asztrológia számos irányzata közül napjainkban az egyéni horoszkóp elemzése a legközismertebb. A születési (radix) horoszkópot a születés pontos idejére (óra, perc) állítják fel, pontosabban az első lélegzetvétel időpontjára. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az a születés valódi időpontja, amikor az inkarnálódni vágyó lélek minősége pontosan megfelel az adott helyen megjelenő időminőségnek. Csak ekkor tud belépni az anyagi világba. A születési képlet leképezi a szülött életmintáját. Ez egy struktúrát mutat, amelynek számtalan megnyilvánulási formája lehet A horoszkóp értelmezését nehezíti, hogy a képletben nincsen benne a szülött tudati szintje. A másik nehézséget az jelenti, hogy az értelmezés mindig függ az értelmező személy tudati fejlettségétől és ismereteitől. A helyesen kifejtett születési képlet segít az önismeretben és a problémák megoldásában. Mivel az asztrológia ezoterikus tudomány, ennél fogva a polaritás fölé igyekszik emelni az embert, így bármely horoszkóp értelmezésének mentesnek kell(ene) lennie a „jó és rossz” fogalmától.

Az asztrológia tehát az önismereten keresztül elvezet a világmindenség megismeréséhez, és megtanít a kozmikus, szellemi törvények szerint élni.






Vissza a   "A nyugati hagyományok" oldalra

Vissza   "A legismertebb ezoterikus irányzatok" oldalra