Az alkímia ősi ezoterikus irányzat, ezért a végső célja: az emberi létet felemelni az üdvösségbe, az aranykorba. Az alkímia ősi szintézis, amely a világról szóló tudást egységbe foglalja. Három része van: az elemekről szóló tanítás, az akimista tevékenység és a Bölcsek kövéről szóló tanítás. Az alkímia az analógián alapul, s ez az analógia az ember, a sors és a sors irányítása, valamint az anyagi elemek összetétele és egymásra hatása között áll fenn.
Az alkímia tanításait több szinten lehet értelmezni, ezért nem tekinthető sem pusztán anyagi eljárásnak, sem kizárólagosan szellemi folyamatnak. Az alkímia az anyagban (kémia, fizika), a társadalomban és a szellemi síkokon végbemenő folyamatokat jelöli egyszerre.
A három részből az elemek világelemeket jelentenek, így megvan a maguk analógialáncolata fizikai és nem fizikai síkokon. Az alkímia az elemeket az ősi ideák értelmében alkalmazza: szellemi szubsztanciaként értelmezi és használja őket.
A második rész az alkimista eljárásokat foglalja magába: sublimatio, destillatio, calcinatio, coagulatio, fixatio. Ezek alapjában véve nem anyagi szintű folyamatok, és bár az anyagban játszódnak le, visszahatnak a szellemre.
A harmadik rész az aranyról és a Bölcsek kövéről szól, amelyből kiderül, hogy az alkímia célja megtalálni azt a módot, ahogyan a világot újra arannyá lehet változtatni. Azaz: visszaemelni az embert és a világot az aranykorba. Az arany szimbolikus jelentése: üdvösség, boldogság, fény, paradicsomi létállapot. A Bölcsek kövét pedig életelixírnek hívták, amely egészséget, életet, örök ifjúságot és halhatatlanságot – azaz isteni minőségeket – ad az embernek.